Van-e visszaút?

Az autentikusságot, az életszagú valószerűséget a tiszta stílussal, a tárgyiasságra törekvéssel, a lényegre törő dialógusokkal, a realisztikus környezettel és kosztümökkel, a lecsupaszított hangzással (egyetlen zenei betét van a filmben), a visszafogott, szinte civil színészi játékkal érik el az alkotók. „Két fontos dolgot szerettem volna megfogalmazni, illetve megmutatni a filmben – mondja Marko Škop. – Mindig is foglalkoztatott azoknak a sorsa, akik eljutottak a csúcsra, élvezték a közönség szeretetét, aztán valamiért elkezdtek lefelé csúszni, majd eltűntek a süllyesztőben. Eva Nová, az egykori díva személyében egy ilyen figurát állítottam a fókuszba. A másik dolog, amire szintén az ő személye által akartam példát mutatni, vajon hogyan folytatódnak a gyerekekben a szülők. Mennyire örökletes a szülők »bűne«, ebben az esetben az alkoholizmus.” Eva Nová (Emília Vášáryová), a korosodó színésznő harmadszor lép ki az alkoholelvonó intézet kapuján. Benti társaitól az ismert bibliai idézettel búcsúzik: Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ebbe a nemes igazságba kapaszkodva hiszi, hogy az ő életében is eljött az idő, amikor még változtathat emberi, főleg rokoni-családi kapcsolatain, és talán romokban heverő szakmai karrierjét is újraépítheti. Egy éjszakát tölt panelházi lakásában, ahol sok dolog emlékeztet régi színészi csillogására, és sok minden utal alkoholista előéletére, egyben rideg magányára. Másnap vonatra ül, és elutazik vidékre, a régi szülői, családi házba. Itt él idős lánytestvére, Maňka (Žofia Martišová). Vele lakik Eva fia, Ďoďo (Milan Ondrík), annak felesége, Helena (Varga Anikó) a gyermekeikkel. Evát nem látják szívesen. Ďoďo durván közli vele, menjen vissza oda, ahonnan jött. Eddig se volt az anyja, a hírnév miatt eldobta, Maňka fogadta be és nevelte fel. Eva Nová felbukkanása még nagyobb feszültséget vált ki a kis családban azután, hogy Maňka hirtelen elhalálozik. Ďoďo ki akarja forgatni anyját az örökségéből. Nyilatkozatot akar aláíratni vele, amelyben lemond a házról. Csak Helena áll Eva mellé, mert megelégeli Ďoďo agresszivitását, amit az alkohol vált ki a férfiból. (Helena látja, Ďoďo nem különb, mint az anyja, nincs erkölcsi alapja az elutasító viselkedésre.) Eva vergődik család és karrier között. Újra a szakadék szélére kerül… A durva elutasításból fakadó gyilkos, gyűlölködő indulatok mérkőznek meg a megbocsátásért, az elfogadásért esdeklő vezeklő alázattal. Kemény, torokszorító, mélyen emberi, lélekbe maró történetet mesél el Marko Škop. Emília Vášáryová teljes lelki kitárulkozással kelti életre a mellőzött idős színésznőt és a szenvedő, vezeklő anyát. Milan Ondrík mély átéléssel hozza a taszító, feleségét, gyermekeit terrorizáló alkoholistát. Sértett lélek, aki szeretethiánytól szenved, s durva kitörésekkel leplezi gyengeségét. A Helenát alakító Varga Anikó természetes szövegmondással, naturális eszközökkel, visszafogott indulatokkal, majd egy katartikus robbanással (a medencés jelenet) finoman megrajzolt érzelmi ívet teremt, díjesélyes alakítást nyújt. Várhatóan nagy közönségsikere és kedvező szakmai fogadtatása lesz a filmnek. Erre utal az is, hogy az Eva Nová Torontóban elnyerte a FIPRESCI-díjat.