Valóban így van ez?

Február 15., szombati számában az Új Szó beszélgetést közöl Nagy Ildikó újságíróval, a rádiótanács tagjával a Szlovák Rádió költségvetési provizóriumáról, az eperjesi stúdióban történt változásokról, és ezzel összefüggésben a nemzetiségi, főként a magyar adásról.

Szeretnék reagálni Nagy Ildikó néhány kijelentésére és megállapítására, mivel azok nem pontosak, a nemzetiségi adások hallgatottságával kapcsolatban helytelen adatokból indulnak ki, és elferdített információkat közölnek az olvasóval.

A költségvetés, a költségvetési provizórium, a Szlovák Rádió finanszírozásának módja külön fejezet, amelyről az Új Szó lapjain is folytathatunk beszélgetést bármikor. Annyi azonban bizonyos, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben a Szlovák Rádiónak „minden” koronával nagyon átgondoltan kell gazdálkodnia, miközben elsősorban a műsorra kell, hogy fordítsa azt. Racionálisan, effektíven, felesleges költségek nélkül (például az eperjesi épületre).

Abban egyetértek Nagy Ildikóval, hogy a nemzetiségi adás drágább, ugyanakkor a művészeti, az egyházi műsorok készítése, a sportközvetítések és a hasonlóak is költségesek, drágák, de hiszen a Szlovák Rádió a hallgatónak sugároz, vele és róla. A Szlovák Rádió magas hallgatottsági indexe eo ipso erről a kapcsolatról beszél. És ugyanebből adódnak a közszolgálati média (törvénnyel meghatározott) kötelességei is.

A beszélgetés egy másik részében Nagy Ildikó a Pátria rádió, illetve a magyar adás hallgatottságával kapcsolatban is nyilatkozik, amelynek állítólag összesen 18 000 hallgatója van. Felesleges magyarázkodás nélkül tényekkel és számokkal szolgálok a Szlovák Rádió médiakutató intézetének egyéb felméréseiből, amelyeket ő is megnézhetett és meg is kellett volna, hogy nézzen.

A Pátria rádiót a legutóbbi héten legalább egyszer a megkérdezettek 5,6 %-a, vagyis 350 ezren hallgatták, „tegnap” 3–4 %, azaz 130–170 ezren hallgatták a Pátria rádiót, és azok száma, akik azt vallják, hogy a Pátria rádió az általuk leggyakrabban hallgatott rádióadó, eléri a 62 ezret. Nos, azt gondolom, hogy Nagy Ildikónak is ezekből az adatokból kellett volna kiindulnia. Sőt, azt is elmondhatta volna, hogy a magyar adás adásideje tavaly heti 42 óráról 57 órára bővült, hogy kb. 60 különféle rádiós műfajt (programtípust) sugároz, s aktuálisan reagál minden komoly társadalmi és politikai problémára. A programtanács teljes mértékben támogatja a Magyar Adás Főszerkesztősége vezetésének azon szándékát, amely a műsorstruktúra megújítására irányul, és úgy gondolom, hogy a múlt évben megvalósult változások célja a műsorkínálat bővítése és a hallgatóval való kapcsolatteremtés, -tartás elmélyítése volt.

A magyar adás ebben az évben ünnepli megalakulásának 75. évfordulóját. Meggyőződésem, hogy ennek az adásnak pótolhatatlan szerepe van az információ és a kulturális értékek terjesztésben a magyar nemzetiségű lakosság felé, és hogy a hallgatók körében közkedvelt. Erről több nyilvános felvételen volt lehetőségem meggyőződni a Szlovák Köztársaság déli járásaiban. Ezért lepett meg Nagy Ildikónak a magyar adás címére tett nyilatkozata.

Az adás színvonalával kapcsolatban megalapozottabb véleményt, kvalifikáltabb recenziót vártam volna el, amelyet a homo criticus elsősorban azért ír, mert használni akar az ügynek – ebben az esetben ez a Szlovák Rádió hallgatóinak elégedettsége, nemzetiségre való tekintet nélkül.

Dr. Pavol Šráme,k a Szlovák Rádió programigazgatója