Ütős beavatás kicsiknek, nagyoknak

„Régi vágyam volt ez, mivel évtizedek óta játszom, illetve tanítok dobolást, emellett két könyvet is írtam a dobolás történetéről és az ütőhangszerekről, úgy általában. Ezek azonban elsősorban a szakmának szóltak. Most az alapiskolás korosztályhoz igazítottam a mondanivalót és a terjedelmet is, mert a gyerekek figyelmét maximum 45-50 percig lehet lekötni. Somorján próbáltuk ki a projektet szlovák és magyar nyelven egyaránt, a pozsonyeperjesi kultúrházban pedig legnagyobb meglepetésemre a gyerekek már nemcsak odafigyeltek, hanem műsor után sorban álltak, hogy kipróbálhassák a dobolást” – meséli a tapasztalt zenész és zenepedagógus.

Az edukatív koncerten a dob kerül fókuszba, a többi zenész csak kísér. Bemutatják a különböző stílusok kialakulását a dixielandtől a rockzenéig, vetítenek „egzotikus” ütőhangszeres videókat. Ilyesmire bizony ritkán adódik lehetőség, jegyzem meg, hiszen tudtommal egy zenekarban elsősorban az énekesre és a gitárosra figyelnek a nézők. Alex azonban azonnal cáfol: „Hosszú pályafutásom alatt azt tapasztaltam, hogy az énekes után rögtön a dobos következik a képzeletbeli rangsorban, rá is sokan kíváncsiak.”

Igaz viszont, hogy a hangszer renoméját alaposan megtépázták az utóbbi évtizedekben.

„A nyolcvanas évek elején sokat játszottunk Norvégiában. Akkor jelentek meg a színen az első dobgépek, a szintetizátorokba szerelve. Mivel ezek adtak egy alapritmust, sok zenekarban kiiktatták a dobosokat. A klubtulajdonosok, rendezvényszervezők, étteremvezetők örültek, hogy ilyen egyszerűen megszabadulhatnak ettől a macerás hangszertől, és eggyel kevesebb embernek kell gázsit fizetniük. Angliában a zenész szakszervezet annak idején kampányt is indított a dobgépek betiltása érdekében, arra hivatkozva, hogy ezek elveszik a dobosok munkáját. Nem sikerült nekik, sőt egyre tökéletesebb kütyük kerültek piacra. Tény, hogy amikor egy-egy koncert után össze kell rakodni, mindig megfogadom, hogy a következő életemben szájharmonikás leszek. De ez persze csak vicc, imádom a hangszeremet, és úgy veszem észre, az utóbbi években kezdi visszaszerezni a tekintélyét. Én annak idején egyebek mellett azért hagytam abba a tanítást, mert hiába neveltem ki jó dobosokat, ha aztán nem találtak maguknak zenekart. Az említett műsorunknak egyébként van egy felnőtt verziója is, olyankor mélyebben belemerülhetek a szakmázásba, és a vintage dobgyűjteményem értékes darabjait is bemutathatom.”

Az iskolák részéről egyelőre óvatos az érdeklődés, a koronavírus-járvány, az azt követő depresszió és gazdasági helyzet nem tett jót az ilyesfajta kezdeményezéseknek. Az ötletgazda azonban tapasztalt kultúr-ember, nem vár a megrendelőkre, ő maga ajánlja az iskolaigazgatók figyelmébe a rendhagyó zeneórát, ahogy korábban is ő menedzselte a Deja vu zenekart. „Senki más nem vállalkozott erre a csapatból, ezért lettem én a szóvivő és a szervező. Ez egy speciális adottságokat kívánó szakma, de nálunk magyar vonalon nem igazán vannak ilyen szakemberek. Sok kiváló hazai zenekart ismerek, akik azért toporognak egy helyben évek óta, mert nincs, aki menedzselje őket.”

A huszonöt éve alakult, jazzt, bluest és funkyt vegyítő Deja vu másik projektje szintén érdekesnek tűnik.

„A Koffergaléria címet adtuk neki. Van nálam a pincében egy koffernyi karikatúra a visegrádi négyek művészeinek munkáiból. Ezt a tárlatot zenés est keretében mutatjuk be, amelyen a Deja vu játszik. A kiállítás anyaga könnyen mozgatható, felszerelhető szinte bárhol. Huszonöt művész közel 100 alkotása mutatható így be, Magyarországról olyan ismert karikaturisták rajzai, mint Békési Joe, Lehoczki Károly vagy Marabu. Vannak köztük zenészportrék és humoros rajzok is.”

Ez a kiállítás korábban már futott egy kört hazánkban, de ma is izgalmasan hat.

A Deja vu életében nemrég új korszak kezdődött, Marosz Diána váltotta Dominika Pavlíkovát az énekesnői poszton, mivel Dominika felvételt nyert a híres-nevezetes Kőbányai Zenei Stúdióba, és Budapestre költözött.

„Az új énekesnőnknek még szoknia kell a stílusunkat, mert egészen más műfajból érkezett. Középkori zenével foglalkozott, korábban egyházi kórusokat vezetett Zsolnán. De már sok dalt tud a repertoárunkból, sőt népdalok dzsesszesítésével kísérletezünk közösen” – árulta el a zenekarvezető.

A másik új tag Dobai Péter, aki tizenöt év után hazajött Írországból és Somorján telepedett le. „Régi ismerősünk, virtuóz szaxofonos, szinte már zavarba ejtően jó. Neki köszönhetően is változtak kicsit a számaink, hosszabbak, meditatívabbak lettek.”

Az újjászületett Deja vu február 3-án látható először a dunaszerdahelyi NFG klubban, ahová a Koffergalériát is elviszik, és a karikatúrák a koncert után egy ideig ott is maradnak.