Uprising – egy sikertörténet

Annak idején két reggae-imádó egyetemista fejéből pattant ki az ötlet, hogy meghívják kedvenc előadóikat a szlovák fővárosba. Lenullázták a két család bankszámláit, hitelt vettek fel és szponzorokat nyertek meg az ügynek, mert úgy gondolták, sokakat érdekelhet egy ilyen, rétegműfajra fókuszáló fesztivál. Igazuk lett. Sőt, az Uprising az utóbbi tíz év legnagyobb sikertörténete a zenés rendezvények kategóriában. Évről évre magasabb színvonalon teljesít, és a remek zenei felhozatal mellett mára a körítés is profi lett. Különböző workshopok, vetélkedők, stand up comedy és street art kiállítások színesítik a programot, a hangulat laza és barátságos.

A helyszínválasztást nem győzzük dicsérni, napközben ugyanis lehet strandolni, a kempingben akár nyolcezer ember is elfér, a hangerővel pedig nem kergetik őrületbe a lakosságot, hiszen arrafelé nem lakik senki.

De azért nem volt folyamatos méznyalás a tíz év. Előfordult, hogy szélvihar miatt félbe kellett szakítani a fesztivált és az éjszaka közepén evakuálni a kempinget, egy téli, benti rendezvényükön kigyulladt az épület, és a kár elvitte a teljes bevételt, tavaly pedig két fesztiválozó belefulladt a tóba. A bulizás utáni-alatti fulladásveszélyt idén szigorú, határozott lépéssel oldották meg: elkerítették a víztől a kempinget, a partot csak két helyen lehetett megközelíteni, ahol a biztonsági őrök minden alkoholt elvettek a strandolóktól, este nyolckor pedig bezárták a kapukat.

Lengyel és német rendszámú autókat is láttunk a parkolóban a sok cseh, magyar és osztrák kocsi mellett, úgy tűnik, híre ment ennek a fesztiválnak, amely egyébként idén sutyiban, a kerek jubileum kapcsán nevet változtatott. Kikerült a reggae szó a névből, tehát mostantól csak simán Uprising Festival a hivatalos elnevezés. A szervezők ezzel szeretnék jelezni, hogy a rokon műfajokat is szívesen látják. Eddig is megfordult itt néhány hiphop- vagy elektronikus zenét játszó csapat, sőt a Besh-o-droM zenekart is meghívták, amely szinte besorolhatatlan, de semmiképp sem reggae-t játszik. Színesíteni akarják a palettát, és bemutatni a reggae rokonait, hangzott a hivatalos magyarázat, de a programkoordinátor hozzátette, hogy nincs már kedve magyarázni, miért lép fel ez vagy az a zenekar (idén például a Pendulum, a Herbalizer és a hazai Para, méghozzá a Sendreyovcival felturbózva). Ha nincs műfaji megjelölés a rendezvény nevében, kevesebb az önként vállalt megkötés. Ez egyenes beszéd, főleg annak tudatában, hogy a közönségszavazásokon rendre kiderül, Damian Marley mellett legtöbben a Cypress Hillt szeretnék látni ezen a fesztiválon.

A hazai reggae és ska mezőnynek is jót tett az Uprising, a szemünk előtt nőtt nagyra például a Medial Banana vagy az N30 Akustika, a Polemic zenekarról nem is beszélve. Ez az a csapat, amely naggyá tette a műfajt kis hazánkban. Csaknem 30 éve léteznek, én a magam részéről jó tizenöt éve láttam őket legutóbb élőben, és péntek este bizony leesett az állam a 10 tagú kommandó világszínvonalú produkciójától. A koncert második részében együtt szerepelt velük a német ska és dancehall legendás alakja, Dr. Ring Ding is, aki alaposan meg szokta választani, kikkel áll össze.

A másik nagy meglepetés az ausztrál Nattali Rise volt számomra, aki ügyesen keveri a szórakoztató reggae-t az igényesebb dub elemeivel, szövegei tele vannak társadalomkritikával és emberi jogi problémákkal, a közönség pedig tíz perc után már a tenyeréből eszik.

Az ukrán 5'nizza (ejtsd: pjátnyica) duó nagyszínpados fellépése előtt szkeptikus voltam, hogy képes-e két ember megtölteni ekkora pódiumot, de aggodalmam feleslegesnek bizonyult. Ez a félig vicczenekar, félig véresen komoly politikai tömörülés igazi legenda lett saját hazájában, olyannyira, hogy 2008-as feloszlásukba nem nyugodtak bele a rajongók, és kiharcolták, hogy kedvenceik ismét együtt lépjenek színpadra. Aki most ismerkedne velük, a második korszakukkal kezdje, onnét is a Repülő című dal klipjével, mert abban zanzásítva benne van minden jó, ami jellemzi őket.

Ez a Wailers már nem az a Wailers, amely Bob Marleyt kísérte, de persze vérprofi zenészek, kifogástalanul tolják a Marley-számokat, csak épp az a bizonyos plusz, a lélek, a zenén túli üzenet hiányzik belőlük, ami a mesterből áradt.

Az Irie Révoltés zenekart szépen elbúcsúztatta az Uprising közönsége. Harmadszor voltak itt és egyben utoljára, mert abbahagyják, annyi mellékprojektje van már az egyes tagoknak, hogy nehéz egyeztetni a turnékat. Kár, elviseltük volna őket még újabb tizenhat évig.

Sean Paul volt a legnagyobb név az idei plakáton, és egyben az Uprising történetének legdrágább fellépője. Akik szeretik a kommerszebb, poposabb reggae-t, azok azt mondják, megérte. Szerintem meg ebből a pénzből inkább a helyszín, főleg az erdei ösvények megvilágítására költhettek volna többet.

Ezen apróságok ellenére jól sikerült a jubileumi fesztivál, tizenötezer ember szórakozott önfeledten, szép környezetben, remek zenékre, pazarul hangosított színpadok előtt.