Uprising: a reggae és rokonai

Az évek alatt megfordult nálunk a műfaj krémje, illetve több olyan feltörekvő előadó és zenekar, akik a pozsonyi fellépést követő évben lettek világhírűek. Aki tehát ellátogat erre a fesztiválra, megtudhatja, mi újság ezen a szcénán.

A fellépőlista idén is rendkívül hosszú, nem is vállalkozunk a névsorolvasásra. A stíluspaletta pedig talán minden eddiginél változatosabb, a roots-tól a dubon, electro-dubon és a dancelallon át a skaig számtalan alfaj hallható, mindegyik alapja az a bizonyos jellegzetes lüktetés, amely napfényt varázsol a lelkekbe. És belefértek a kínálatba a rokon műfajok is, például a hiphop, ráadásul most szó szerint a gyökerekig áshatunk le, fellép ugyanis Pozsonyban az a csapat, amelynek nevéhez főződik az első hivatalos hip-hop/rap sláger, a Rapper’s Delight. Ezt a funky alapokon nyugvó, felejthető szövegű számot 1979-ben játszotta lemezre a New York-i Sugarhill Gang. Tizenkét millió példány kelt el belőle, ezzel minden idők legnépszerűbb hiphopkislemeze lett. Utoljára 2009-ben hallottunk a csapatról, amikor a La La Song című daluk komoly parti-sláger lett. A Sugarhill Gang magja, Wonder Mike, Master Gee és az elhunyt Big Bank Hanket váltó Hen Dogg, valamint DJ Dynasty hosszú hallgatás után ismét együtt turnézik. Kíváncsian várjuk, vajon régi dicsőségükből akarnak-e megélni, vagy valami újat is hoznak nekünk. Az mindenesetre tagadhatatlan, hogy olyanok ők a saját műfajukban, mint a Rolling Stones a rockzenében.

Az idei kínálatból személyes kedvencem Tarrus Riley, aki pár éve vette a bátorságot és akusztikus reggae-albumot készített. Ilyesmivel csak azok kísérleteznek, akiknek különösen „színes” hangjuk van, ütős dalokat írnak és remek zenészekkel veszik körül magukat. Esetünkben minden feltétel adott. Tarrus Riley egyébként visszatérő vendég, négy éve már bizonyított az Uprising fesztiválon.

Szintén másodszor érkezik a mesés helyszínre Alborosie, akit nem igazán kell bemutatni a reggae-rajongóknak. A laikus érdeklődőknek mondom, hogy a szicíliai származású, Jamaicában élő művész igazi ezermester. Nemcsak énekel, zenét szerez, dj-zik és producerkedik, de a stúdióban is szinte minden hangszert ő játszik fel. Tizenöt évesen, 1992-ben alapította első zenekarát, jamaicai pályafutását pedig úgy kezdte, hogy hangmérnökként dolgozott például Wyclef Jean vagy Manu Chao lemezein. A roots-reggae hagyományok ápolása mellett a műfaj jövője felé vezető utat is mutatja. Ráadásul szeret népes zenekarral fellépni, gyakran tizenketten állnak a színpadon. Reméljük, ez most is így lesz.