Ünnepi évad után, sok munka előtt

A színház vezetése május végén számolt be a következő évadra vonatkozó terveikről, amely során öt nagyszínpadi bemutatóra számíthat a közönség. A mostani találkozón az elmúlt, jubileumi 70. évadra tekintettek vissza. Gál Tamás igazgató és Varga Emese művészeti vezető szavaiból egyértelműen arra lehet következtetni, hogy minden nehézség ellenére eseménydús és sikeres hónapokat tudhat maga mögött az intézmény. A pandémiás évek után már a puszta számok is azt jelzik, hogy visszatértek a normális működés medrébe.

Beszédes adatok

Az elmúlt évadban 158 alkalommal gördült fel a függöny, ebből 130 volt a saját produkció. Összesen 39 404 néző váltott jegyet egy-egy előadásra, ám Varga Emese szerint a valós szám 45 ezer személy körül mozog, ha beleszámítják a különféle tiszteletjegyeket is.

A 70. évad első bemutatója az Örökség volt októberben, ezt követően pedig még nagyon sok minden történt. Egyrészt két gálaműsorral ünnepelték meg a 70. évfordulót. Külön örömöt jelentett számukra Dráfi Mátyás 80. születésnapjának megünneplése, valamint Kossuth-díja, illetve Mokos Attila Jászai Mari-díja, illetve a Slnko v sietin kapott két elismerése. Az évad során a korábbi társulattagok közül Ferenczy Anna és Szentpétery Aranka hunyt el.

Mivel anyagi korlátok miatt nem tudtak annyi saját bemutatót tartani, mint szerettek volna, a székesfehérvári Vörösmarty Színház és a Miskolci Nemzeti Színház előadásait látták vendégül. Külön kiemelte a Woyzecket, amelyet a pozsonyi Színház- és Filmművészeti Egyetemmel közösen vittek színre – a premieren pedig Eduard Heger korábbi kormányfő is jelen volt.

A március végén bemutatott A Pál utcai fiúk az elmúlt évek egyik legnagyobb produkciója volt. Márciusban a hagyományteremtés igényével megtartották az első Kisebbségi Színházi Fesztivált, amelyen nyolc társulat vett részt. A bérletek éjszakájára augusztus 22-én kerül sor, a bérletújítási igények jelzésére pedig szeptember 10-ig várnak.

„Tényleg nem unatkoztunk ebben az évben” – foglalta össze az eseményeket Gál Tamás. Varga Emese még hozzáfűzte, az évad elején attól tartottak, kevés, amit  beterveztek. Most már úgy látják, egyszerre sikerült megfelelni a hagyományoknak és hagyományt teremteni.

Infrastruktúra

„Több évtized után sikerült végre elintéznünk, hogy a műhely, amit használunk, hivatalosan is ilyen minősítést kapjon. Ez hatalmas dolog a gyártás szempontjából. A színháznak nem volt raktára. Havonta 1500 eurós bérletet fizettünk, mostanra viszont kiharcoltunk a megyétől egy új hatalmas raktárat, így már közel egy éve nem fizetünk bérleti díjat. Kicseréltük az összes ablakot, lemosattuk az egész épületet, és előkészítettük a teljes tetőcserét – mivel több helyen beázik a színház teteje –, amely majdnem 300 ezer eurós kiadás lesz. Minden egyes nap dolgozni kell azon, hogy ez nehogy feledésbe merüljön” – fejtegette Gál Tamás.

A közeljövőben a nagyteremben ki fogják cserélni az összes reflektort, a mozgáskorlátozottak számára akadálymentesítik a bejáratot, illetve egy liftet is biztosítanak számukra. Megkapják az autistabarát intézmény minősítést, és az összes illemhelyet elektromos fertőtlenítő eszközökkel szerelik fel. Középtávon mind a nagy-, mind a stúdiószínpadot fel kívánják újítani, valamint a megye segítségével a húzókat is ki akarják cserélni, ugyanis már nem tudnak 10 kilogrammnál nehezebb tárgyakat mozgatni. A stúdiószínpad légkondicionálását is el kéne végezni, illetve tervben van egy új busz beszerzése is.

A fiatalítás kérdése

Évek óta tervezik a társulat bővítését, ami elsősorban költségvetési kérdés. Varga Emese elmondta, hogy ezt most ténylegesen kezdeményezték a megyénél. A Nyitra Megyei Hivatalban „elindult egy változás”, ezért remélik, hogy most lesz lehetőség a társulat bővítésére. „Azt gondoljuk, hogy folyamatosan fiatalítani kell a társulatot” – szögezte le a művészeti vezető, hozzáfűzve, hogy a következő évad során is szeretnének minél több színművészetisnek lehetőséget adni. Gál Tamás szerint ennél egészségtelenebb helyzetben nem lehet egy színház, mint jelenleg. Különösen problematikusnak látja a szerződések jellegét. Úgy véli, megfelelő volna, ha egy évre szerződtetnének egyes művészeket, akik akkora fizetést kapnának, hogy szükség esetén további fél évig „túl tudjanak élni”, amíg újabb munkát kapnak. Jelen helyzetben sok színház nem engedheti meg magának, hogy évente egy-két fiatal színészt szerződtessen, s ez gyakorlatilag lehetetlenné teszi a működésüket. Erre jelent részleges megoldást az, hogy a megpályázott és elnyert pénzekből fiatal vendégművészekre is költenek. Gál Tamás szerint a friss diplomások egy-két évig bírják az áldatlan állapotokat, aztán sokan elhagyják a pályát, vagy felszippantja őket a magyarországi vagy szlovák színházi szakma.