Újranyitják a legendás Waczak Szállót

Az új részekben előkerül Basil Fawlty eddig eltitkolt lánya, akivel együtt vezetnek egy butikhotelt. A szituációk, a karakterek, a történet, a hangulat a huszonegyedik századi vendéglátásnak tart görbe tükröt – közvetetten pedig az egész fogyasztói társadalomnak. Ezt ígérik az alkotók, és mi, az eredeti sorozat rajongói mindent elhiszünk nekik, hiszen máig nem értjük, miért kaszálta el annak idején a BBC két évad után a Waczak Szállót, minden idők legjobb brit sitcomsorozatát.

Ezt nem mi, rajongók mondjuk, hanem az a mintegy száz brit komikus és televíziós szakember, akiket megszavaztatott a főleg vígjátékokat sugárzó Gold tévécsatorna. Az 1970-es években készült Waczak Szálló annak ellenére utasította maga mögé vetélytársait, hogy mindössze 12 epizód készült belőle.

A tévésorozat a Monthy Python-csoportból megismert John Cleese nevéhez fűződik, aki 1975-ben készítette el az első szériát. Akkori feleségével, Connie Booth-szal együtt írták a forgatókönyvet, és mindketten szerepelnek a történetben – Cleese a szálló igazgatóját, Booth pedig a szobalányt alakította. A házaspár az első szériát követően elvált, a második, 1979-es évad készítése alatt már külön éltek.

Számos vakmerő geget tartalmaznak az egyes részek, de mindig az életből vett helyzeteket, sztereotípiákat, karaktereket figurázzák ki. Ezért működnek ma is a poénok, ezért nem lehet megunni a sorozatot, amely humoristák generációira hatott. Cleese még a Monty Python-os időkben szállt meg abban a panzióban, amelynek mogorva tulajdonosáról mintázta a Waczak Szálló fő karakterét. Basil Fawlty egy tenyérbe mászóan sznob, anyagias, idegengyűlölő fickó. Szeretne feljebb kapaszkodni a társadalmi ranglétrán, ezért nehezére esik kedvesnek lenni az általa lenézett szállóvendégekhez. A doktori fokozattal rendelkezőkkel mézesmázos, kivéve, ha az illető nő – az egyik részben láthatjuk, hogy nem tud napirendre térni e tény felett. Mert a nőket alacsonyabb rendűeknek tartja, amivel talán azt kompenzálja, hogy felesége papucsként bánik vele.

A hippik, az idősek, a németek és a katalánok is megsértődhetnének, hiszen nem kíméli őket a mizantróp Basil Fawlty. A barcelonai pincért, Manuelt például lépten-nyomon gyengeelméjűnek tünteti fel, csak mert nem beszél jól angolul. (Nyelvi poénok tömkelege született ebből az alaphelyzetből). Manuelt egyébként érdekes módon nem egy spanyol színész alakította, hanem a brit Andrew Sachs, aki 2016-ban elhunyt.

És ezzel el is érkeztünk a legnehezebb kérdéshez, hogy vajon érdemes-e folytatni egy tökéletes sorozatot. A Waczak Szálló azon ritka tévés alkotások egyike, ahol minden egyes jelenet tökéletes. Az események logikusan következnek egymásból, ártatlan félreértésekből kiinduló szituációk torkollnak paranoiába. A fura viselkedésű Basil Fawlty egy beteg társadalom terméke. Kérdés, milyen mondanivalója van 2023-ban a világról a 83 éves John ​​​​​​Cleese-nek, aki legutóbb egy lagymatag talkshow-val turnézta végig Európát, aki a BBC-ben panaszodik arról, hogy letiltotta őt a BBC, aki a Twitteren, a legszabadabb platformon hiányolja a szólásszabadságot, és aki 2009-ben kijelentette, hogy a Waczak Szállónak nem lesz folytatása. Szóval akár totális katasztrófa is lehet ebből a dologból...

Meglátjuk, hogyan boldogul a rendezéssel Rob Reiner, aki szintén nem mai gyerek, viszont 1984-ben megcsinálta a This is Spinal Tap című áldokumentum-filmet. Ez a remekmű egy fiktív rockzenekar csetléseiről, botlásairól szól, és anno sokan azzal jöttek ki a moziból, hogy nem értik, miért készült film egy ismeretlen bandáról. Reiner ezt tartotta a lehető legnagyobb bóknak.