Kulturális veszteségeink 87.

George Orwell megjósolta a mostani őrült időket – a történelmet folyamatosan az éppen aktuális ideológiához igazítják. A BBC meghozta az utóbbi évek legfurább döntését: a brit „királyi” csatornához tartozó UKTV felületről levették a Waczak Szálló (Fawlty Towers) című sorozat A németek című epizódját, mert úgy találták, hogy rasszista kifejezések hangzanak el benne. Az 1975-ben készült kultikus széria sokak szerint a komédia magasiskolája.

Bevallom, magam is a sorozat rajongója vagyok, minden percét élvezem, és az író-főszereplő John Cleese-t korszakos zseninek tartom. Számos vakmerő geget tartalmaznak az egyes részek, de mindig az életből vett helyzeteket, sztereotípiákat, karaktereket figurázza ki a mester, a rá jellemző kiszámíthatatlan módon. Ezért működnek ma is a 45 éves poénok, ezért nem lehet megunni a sorozatot, amelyből mindössze 12 rész készült el, de humoristák generációira hatott. Cleese még a legendás Monty Python csoport tagjaként szállt meg abban a panzióban, amelynek mogorva tulajdonosáról mintázta a Waczak Szálló fő karakterét. Basil Fawlty egy sznob, anyagias, idegengyűlölő fickó, de a prűdség is jellemző rá, és időnként rátör a paranoia. Szeretne a felsőbb társadalmi réteghez tartozni, ezért esik nehezére kedvesnek lenni az általa lenézett szállóvendégekkel. A doktori fokozattal rendelkezőkkel mézesmázos, kivéve ha az illető nő – az egyik részben láthatjuk, hogy nem képes napirendre térni e tény felett. Mert bizony a nőket, főleg az idősebbeket, alacsonyabb rendű embereknek tartja, amivel talán azt kompenzálja, hogy felesége papucsférjként bánik vele. És akár a spanyolok is megsértődhetnének rá, főleg a katalánok, ugyanis barcelonai alkalmazottját, Manuelt „üti-vágja”, csak mert gyengén beszél angolul. Nyelvi poénok tömkelege született ebből az alaphelyzetből, angoltanároknak is ajánlom ezeket a jeleneteket. De vissza a németekhez. A „letiltott rész” több platformon elérhető, és a napokban meg is ugrott a nézettsége. A magyar tévé is leadta kb. 15 éve, úgyhogy sokan láthatták. Az epizód elején Basil és az idős kori demencia jeleit mutató brit őrnagy szexistarasszista megjegyzésekkel teli eszmecserét folytat a nőkről, indiaiakról, „niggerekről”. Ekkor kerülnek szóba a másnap érkező német turisták, akiket mindketten második világháborús bűnösöknek tekintenek. Mivel mindkét karakter már alaposan „bemutatkozott”, a nézők nevetnek rajtuk, illetve az általuk képviselt nézeteken. Az őrnagy kijelenti, hogy gyűlöli a németeket, de szereti a nőket. „És mi a helyzet a német nőkkel?” – kérdi erre Polly, a szobalány, aki épp a német szótárt keresgéli, mert velük ellentétben legalább mutogatós szinten beszél egy idegen nyelvet. Ennyit az alsóbb rendű nőkről, üzeni John Cleese, akinek karaktere, Basil később nehéz perceket okoz a német vendégeknek, például Hitler jellegzetes hanglejtését utánozva igyekszik felvidítani őket. És állandóan a második világháborút emlegeti, pedig igyekszik kerülni a témát. „Maga kezdte!” – támad rá a síró feleségét vigasztaló német férfi. „Nem, maguk kezdték!” – vág vissza Basil a háborúra utalva. Ekkor már az egészséges humorérzékű nézők is utálják a helyzetet és kínjukban nevetnek, bármely nemzet fiai is. Az epizód több szinten szól a másság elfogadásának nehézségeiről, például szerepel benne egy fekete bőrű orvos, akinek látványától Basil szabályosan hátrahőköl a kórházban. Ezt is szóvá tették a „cenzorok”, pedig evidens az üzenet. John Cleese sem érti, mi folyik itt, a Twitteren folyamatosan reagál a helyzetre, feltett például egy régi gyűlöletbeszéd-paródiát, azzal a megjegyzéssel, hogy maga sem tudja, harminc éve vagy tíz perce írta-e. Lehet, hogy Terry Gilliamnek van igaza? A később filmrendezői karriert befutó hatodik Monty Python-tag így reagált saját közösségi oldalán: „A kormányzati orvosok szerint az ízlelés és a szaglás mellett a humorérzék elveszítése is a koronavírus egyik tünete lehet”.