Újabb kubai legenda távozott

Ibrahim Ferrer 1927–2005ČTK-felvételElment a vidám, mindig mosolygós öregúr az elmaradhatatlan sapkájával és drótkeretes szemüvegével. Ibrahim Ferrer, a Buena Vista Social Club énekes-zongoristája.

1927-ben született. Tizenkét éves korától magának kellett gondoskodnia a megélhetéséről: újságot árult, hajógyárban dolgozott, majd jobb sorsú emberek és turisták cipőit tisztította a nyílt utcán. De igazából csak egy dolog érdekelte: a zene. Nehezen indult be a karrierje, számos sikertelen próbálkozás után csak az ötvenes évek közepén tett szert országos ismertségre az Orquesta Chepin-Choven nevű együttesével. A siker azonban nem tartott sokáig, az ünnepelt sztárból néhány év múlva ismét mellőzött lett. Megint a cipőpucolás biztosította számára a megélhetést, ám a jókedvét ekkor sem veszítette el.

Sikertörténete sok-sok év után, ’96-ban folytatódott, amikor Ry Cooder producer megkereste a kubai zene elfelejtett énekeseit – köztük Ferrert –, és közösen elkészítették a Buena Vista Social Club című lemezt. Az biztos, ekkora sikerre senki sem számított. Kuba egykori sztárjai pillanatok alatt világsztárokká váltak, az egész világ megtanulta Compay Segundo, Rubén González, Ibrahim Ferrer és a többiek nevét. Különböző életutat jártak be, de az közös bennük, hogy hosszú éveken át elfeledve éltek, és az album, majd később Wim Wenders dokumentumfilmje segítségével öregkorukban élhették meg az igazi sikert, amelyre évtizedeken át hiába vágytak. Újra kezdték az életüket, koncerteztek frissen, tele energiával. Bejárták a nagyvilágot.

Ferrer közben két szólólemezt is kiadott, és egy dal erejéig közreműködött a Gorillaz nevű virtuális popzenekar első albumán. Saját világsikerét álomként élte meg. Sajnos a fiatalos lendület ellenére a korát ő sem tudta meghazudtolni – a Buena Vista Social Club tagjai egymás után távoznak az élők sorából. Vasárnap ő volt soron.

Idén tavasszal már betegen, súlyos gyomorpanaszokkal turnézta végig Európát. A koncertsorozatot mégsem szakította meg, csak utolsó lekötött fellépése után tért haza. Befeküdt egy havannai kórházba, de már késő volt.

Csodálatos, mesébe illő pályafutásából bármikor erőt meríthetünk. Ibrahim Ferrer életútja példázza, hogy soha sem szabad feladni az álmainkat. (puha, o)