Újabb bicskanyitogató döntés a hazai kultúrában

Ez két okból is probléma: a jubileumi fesztivál bő egy hónap múlva kezdődik, a műsort már meghirdették, a hét országból érkező több mint 30 fellépő művészt már meghívták. A Fond na podporu umenia, azaz a Művészeti Alap hosszú évek óta fő támogatójuk, így az egyesületként működő J.K. Mertz Társaság biztosra vette, hogy ez idén is így lesz. 

Nemrég még azt közölték, hogy internetes adománygyűjtést hirdetnek a jubileumra összeállított kötet kiadásának költségeire, most viszont kénytelenek kiterjeszteni ezt a kampányt magára a rendezvényre is. 

„Ha együtt szeretnénk megünnepelni a világ legrégebbi gitárfesztiváljának fél évszázados jubileumát, az egyetlen esélyünk az, hogy összefogunk és támogatjuk a 2026. június 21–26-ára tervezett 50. évforduló megvalósítását“ – áll a felhívásban. 

Nem egetrengető költségekről van szó a könyv esetében, a közösségi finanszírozások oldalán a megjelölt célösszeg 4500 euró. – ennek kb. egyharmada gyűlt össze eddig. Azért is érdemes megelőlegezni a bizalmat a szerkesztőknek, mert maga a műsorfüzet is minden évben felér egy edukatív kiadvánnyal, annyi információ szerepel benne a fesztiválon fellépő művészekről és az általuk előadott darabok szerzőiről. Itt lehet támogatni a már nyomdakész kötetet.

A fesztivál szerencsére több lábon áll, az idei támogatók között ott találjuk a megyei és a fővárosi önkormányzatot, néhány ország nagykövetségét, kulturális intézetét, a szerzői jogvédő hivatalt és másokat. Ez az érvágás azonban jelentős - és váratlan.  

Hazai magyar művész alapította

A pozsonyi gitárfesztivál egyszerre szakmai workshop és sikeres koncertsorozat. Eleve olyan világklasszisokat hívnak meg, akik napközben mesterkurzusokat vagy előadásokat is hajlandók tartani a zeneművészeti egyetemen, este pedig fellépnek. A fővárosban invitálják továbbá azokat a zenetanárokat, akik az ország különböző eldugott zeneiskoláiban képzik a jövő klasszikus gitárosait, de emellett még maguk is fejlődni szeretnének, és ritkán nyílik alkalmuk élőben hallani a legjobbakat. 

A fesztivált a komáromi származású Zsapka József gitárművész alapította, ő találta ki ezt a máig jól működő koncepciót, és ő hívta meg először Pozsonyba azokat a külföldi művészeket, akikkel együtt játszott. Zsapkának köszönhető továbbá, hogy a klasszikus gitár hazánkban is fókuszba került és elérte a nagyközönséget. Tanárként ő alapozta meg a gitároktatást a zeneművészeti egyetemen. Idővel legjobb tanítványai vették át a fesztivállal kapcsolatos feladatokat, jelenleg Martin Krajčo, a Pozsonyi Gitárkvartett (Bratislavské Gitarové Kvarteto) egyik alapító tagja a rendezvény művészeti vezetője. 

Van mire büszkék lenniük

Az eddigi mérleg tényleg figyelemre méltó: 310 esti koncert 560 fellépővel 41 országból, több mint 3000 eljátszott darab, megszámlálhatatlan szakmai fórum. Ráadásul a fesztivál egy erős közösséget is teremtett, amely generációkat köt össze nemzetközi szinten. A J.K. Mertz Gitárfesztivál legalább annyit tett a klasszikus gitárzene népszerűsítéséért kis hazánkban, mint a szintén 50 éves Pozsonyi Jazznapok a maga műfajában. (Ez az összefüggés azért is aktuális, mert a legnagyobb hazai jazz-rendezvény sem kapott idén állami támogatást).

Azt pedig lehetetlen megszámolni, hány fiatal kapott kedvet a klasszikus gitár-tanulmányokhoz egy-egy fesztiválélmény hatására. 

Mára bevett gyakorlattá vált, hogy a nyitókoncert a Prímási-palota tükörtermében zajlik, a többi koncert pedig a Klarisszák templomban, amelynek akusztikája olyan tökéletes, hogy a külföldi művészek nem győzik dicsérni. A jegyárak viszont rendkívül barátságosak – ez is az „edukatív” hozzáállást mutatja. Vagyis a szervezők nem akarnak meggazdagodni, csupán azt szeretnék megmutatni, mi minden hozható létre hat húron.

Zárszó helyett

Sajnos tudjuk, vagy kezdjük megtanulni, hogyan funkcionál a hazai kulturális támogatások rendszere. Jelenleg számos kultúrközpont és rendezvény küzd a túlélésért a hozzá nem értő döntnökök miatt. Vagy esetleg amiatt, hogy az őket odaültető pártpolitikusok nagyon is tudják, mit szeretnének: lerombolni mindazt, ami eddig felépült, és lojalitás alapján osztogatni a kulturális támogatásokat – ami déli szomszédunknál 16 éven át remekül működött. A nagy múltú rendezvények módszeres kiéheztetése csak az első lépés.