Negyven éve halt meg a 20. század korszakalkotó írója és költője

Jorge Francisco Isidoro Luis Borges Buenos Aires egyik rosszhírű városrészében, Palermóban született 1899. augusztus 24-én. Apja ügyvéd és pszichológiatanár, anyja fordító volt, a családban angolul és spanyolul beszélgettek egymással. Borges meghatározó élménye volt a mérhetetlen gazdagságú családi könyvtár és a nagy területű, labirintushoz hasonló kert. E két dolog, a könyvtár és a labirintus későbbi munkáinak jellegzetes motívuma lett.

Olvasni a Brit Enciklopédiából tanult meg, hétéves korában megírta első történetét, tízévesen spanyolra fordította Wilde A boldog herceg című meséjét, s ez meg is jelent az El Paísban. 1914-ben apja szembetegsége miatt Genfbe költöztek, Borges itt végezte középiskolai tanulmányait a 16. században alapított rangos College Calvinban. Ebben az időszakban főként francia realista prózát, valamint expresszionista és szimbolista költészetet olvasott, megtanult németül és franciául, első verseit is ez utóbbi nyelven írta. Az első világháború után a család Barcelonába, majd Mallorcára költözött, Borges verseket és irodalmi kritikákat írt különböző lapoknak.

1921-ben visszatértek Buenos Airesbe, s Borges egyre inkább felfedezte szülővárosát, 1923-ban Fervor de Buenos Aires (Buenos Aires-i láz) címmel verseskötete is megjelent, a borítóját Norah nővére fametszete díszítette. Ugyanekkor több irodalmi újságnak is külső munkatársa lett. A harmincas évek elejétől egyre inkább a metafizikai problémák felé fordult érdeklődése, a költészettől is eltávolodott, novelláiban és esszéiben találta meg képzelete fantasztikus világának megjelenítő eszközeit.

1937-ben munkát vállalt a városi könyvtárban, a nem túl sok szellemi kapacitást igénylő katalogizálás mellett Virginia Woolfot és Faulknert fordított. 1938-ban vérmérgezést kapott, hetekig élet és halál között vergődött. A betegség azonban hihetetlen kreativitást szabadított fel benne, lábadozása idején megírta a Pierre Ménard, a Don Quijote szerzője című munkáját, a gyógyulása utáni években pedig legjobb fantasztikus elbeszéléseit, amelyeket a Ficciones (Fikciók) című sorozatban gyűjtött össze. A könyvtárban végzett munka ihlette A bábeli könyvtár című novellájának megírására is, a képzeletbeli könyvtár hatszögletű könyvtárszobáiban elhelyezkedő minden könyv azonos terjedelmű, nagyságú és kötésű.

Írt álnéven krimiket, majd politikai tárgyú cikkeket. Emiatt Juan Perón hatalomra kerülése után kitették állásából, s a piacok baromfi- és nyúlvizsgálójává nevezték ki, amiről azonnal le is mondott. Egy ideig angol nyelvi lektor volt, majd járta az országot, s előadásokat tartott. 1950-ben az Argentin Írószövetség elnöke, 1955-ben, Perón bukása után a Nemzeti Könyvtár igazgatója ás az angol irodalom professzora lett a Buenos Aires-i Egyetemen.

Erre az időre azonban már teljesen elvesztette látását, műveit anyjának és titkárainak mondta tollba. Az 1960-as évekre műveit lefordították és kiadták az Egyesült Államokban és Európában. 1956-ban Nemzeti Irodalmi Díjat kapott, 1961-ben Samuel Beckett társaságában megkapta a tekintélyes Formentor-díjat. Nevét igazán ekkor ismerte meg a világ, s hamar népszerűvé vált. Sokat utazott, amerikai és európai egyetemeken tartott előadásokat. Írásai közül e korszakának kiemelkedő műve az El Hacedor (A Teremtő) és a Képzelt lények könyve, amelyekben szinte teljesen elmosta a próza és a költészet közötti határvonalat.

Borges 1967-ben 68 évesen megnősült, feleségül vette az özvegy Elsa Astete Millánt, aki fiatalkori szerelmeinek egyike volt, de a házasság csak három évig tartott. 1973-ban lemondott könyvtárigazgatói posztjáról, az utazás és az írás töltötte ki napjait. Ekkor került szoros kapcsolatba a japán származású argentin Maria Kodamával, akivel 1985-ben Genfbe költözött, s 1986 áprilisában összeházasodtak. A frigy azonban rövid életű volt, Borges 1986. június 14-én májrákban meghalt Genfben, ahol síremléke a Királyok temetőjében található.

Szülővárosának Palermo negyedében utcát neveztek el róla. Noha többször is esélyesnek tartották a Nobel-díjra, politikai nézetei miatt soha nem kapta meg. Umberto Eco állítólag róla mintázta A Rózsa neve című regényében a könyvtárt őrző vak Jorge alakját. Borges egyetlen örököse felesége, Kodama volt, aki életét az írói hagyaték ápolásának szentelte. Az özvegy 2023-ban végrendelet nélkül halt meg, így unokaöccsei kapták meg az író műveinek szerzői jogait.