Új szelek a SoundCloudnál

Már jóval a világjárvány kitörése előtt állandó téma volt a zenei szaksajtóban a nagy streamingszolgáltatók meglehetősen önző üzletpolitikája. A zenészek egyre hangosabban kifogásolták, hogy élősködnek rajtuk, illetve belőlük gazdagodnak. A Spotify esetében például több tízezer lejátszás kell ahhoz, hogy egyetlen darab CD árát behozza az alkotónak. Érzékelhető bevételhez tehát csak a százezres nagyságrendű lejátszást elérő világsztárok juthatnak ezeken a platformokon. 

Az előfizetők havi díja egy nagy, közös kosárba kerül, amelynek tartalmát a lejátszások számának arányában osztják szét valamennyi előadó között – a legtöbbet tehát értelemszerűen azok kapják, akiket a legtöbben hallgatnak. Vagyis ha valaki egész hónapban egy kevésbé ismert helyi előadót favorizált, az illető csak töredékét kapja meg a jelenleg 5,99 eurós havi díjnak. Az összeg nagy része olyanokhoz vándorol, akiket mi konkrétan egyáltalán nem hallgattunk. 

A SoundCloud új, felhasználó-központú elosztási modellje igazságosabbnak tűnik és jobban kedvezne a zenészek „középosztályának” , sőt sokak szerint a műfaji sokszínűséget is elősegítené. A havi bevételt ugyanis azok között készülnek elosztani, akiket a felhasználók valójában streameltek az adott időszakban. Van viszont egy fontos korlátozás: az új szabályok csak azokra a teljesen független előadókra és zenekarokra vonatkoznak, akik közvetlenül, tehát nem egy kiadón, vagy közvetítő cégen keresztül értékesítik zenéjüket a szolgáltatónál. És amennyiben a felhasználó a dalok közé ékelt reklámokat is hajlandó meghallgatni – tulajdonképpen ezekből él a SoundCloud – az előadó a hirdető cégtől is százalékot kap.

A kiadók számára azért kényelmesebb a Spotify és társai által kínált hagyományos modell, mert jelentős hasznot húzhatnak néhány nagy névből, míg a kevésbé ismertekkel nem kell foglalkozniuk. Az összbevételen 30-70 százalékban osztozik a streamingszolgáltató és az előadó, ám ez utóbbi 70 százalékból a kiadók levonják saját hasznukat – az egyéni szerződésekben lefektetett feltételek alapján. 

Vannak már kísérletek a közvetlen rajongói támogatás egészen új formájának meghonosítására is. A közeljövőben lehetőség lesz arra, hogy a zenészek áruba bocsássák konkrét dalok szerzői jogainak egy részét. Ez azt jelenti, hogy valaki ténylegesen tulajdont szerezhet egy dalban, vagyis az alkotó nem egy kiadótól, hanem a rajongóitól, vagy a zenéjében fantáziát látó befektetőtől szerez indulótőkét. Ha pedig a dal sikeres lesz, a kezdeti támogatók a jogdíjakból is részesülnek. 

Ezt az ötletet a már régebb óta működő közösségi finanszírozási modell (crowdfunding) mintájára kezdték fejleszteni, és nem véletlen, hogy a világjárvány kitörését követően az érdeklődés is nőtt iránta. Egy olyan internetes platformot terveznek, ahol bárki felkínálhatná a születőfélben lévő zenéihez kapcsolódó jogok egy részét az előfinanszírozásért cserébe. Az alkotók, korábbi streamingbevételeik alapján olyan kölcsönöket is kaphatnának, amelyeknél a zálogot a szerzői jogok jelentik. Így a zenekészítés előfinanszírozásának lehetősége nem kizárólag az erre szakosodott kiadók kezében lenne. Az sem feltétel, hogy a „termék” fizikai hanghordozón is megjelenjen, vagyis a zenészek jelentős összegeket takaríthatnak meg a kizárólag digitális jelenléttel. Mivel az utóbbi évben az elsősorban koncertezésből élő független előadók nem jutottak bevételhez, és egyelőre nem tudni, visszaáll-e valaha a klubélet a régi kerékvágásba, ez akár egy új korszak kezdete is lehet. 

Az ötletet fejlesztő Bluebox cég máris úgy hirdeti magát, hogy új típusú, kreatív zenei közösségek létrejöttét szeretnék elősegíteni. De tulajdonképpen alig kell költeniük reklámra, hiszen ezt elvégzik helyettük maguk a zenészek és lelkes rajongóik, teljesen ingyen, a közösségi hálón.