Új név a költészet egén?!

Egy új névvel ismerteti meg az olvasókat az Irodalmi Szemle tizedik száma: a szépirodalmi rovat Pálmay Katalin verseivel indul. A közölt költemények alapján ígéretesnek tűnik ez a jelentkezés, s további alkotó sikereket kívánhatunk a fiatal költőnek.

A lap közli Aich Péter Apácaszonáta című novelláját, továbbá Öllős Edit Duett a dadával című gondolatait. Érdekes, izgalmas az a beszélget, melyet Paul Badde készített Zvi Kolitz amerikai íróval, akinek megrázó írását (Joszl Rakover beszél az Istennel) az előző számban közölték. A lap folytatja Fónod Zoltán tanulmányát a magyar irodalom 1945 utáni korszakaról Csehszlovákiában.

A kritikai rovat – vendégkritikák formájában – Monostori Imre A magyar irodalom két nagy nemzedéke a 20. században című kötetét mutatja be. Szakolczay Lajos a Kányádi versalbumokról írt, Borcsa János az irodalmi horizontok kérdését taglalja, Pécsi Györgyi pedig – Elek Tibor monográfiája kapcsán – az értékállítás erkölcsét vizsgálja.

A Tallózó rovat érdekes kitekintést nyújt az 1956-os Magyar Október külföldi visszhangjáról (Fázsy Anikó összeállítása), valamint összegző cikkben foglalkozik a Nobel-díj centenáriumával (Palugyai István). A Mária Valéria híd átadása teszi időszerűvé a Hagyomány-rovat írásait: a Városok a Duna partján (Lukács László) és a híd történetéről szóló írást (Vércse Miklós tollából), mely a hídavatás apropója alkalmából íródott. A folyóiratot Sváby Lajos rajzaival illusztrálták. (dz)