Üdvözlőkártyák

A jeles eseményhez hozzátartoznak a szertartások, szokások – ezek által válik az ünnep ünneppé. Karácsonyi szokásaink közül a legelterjedtebb az ajándékozás, amikor legközelebbi hozzátartozóinkat lepjük meg. Ez a hagyomány igen régi keletű, s a római újévi ajándékból eredeztethető, amely a középkor évszázadaiban tovább élt: az évnek ebben a szakában a feudális urak megjutalmazták hűbéreseiket. Családi ünneppé a karácsony a protestantizmus elterjedésével vált, s ettől kezdve lett az ajándékozás is inkább bensőséges eseménnyé. A ma már elmaradhatatlan karácsonyfa-állítás szintén a reformáció idején vált szokássá, bár Magyarországon csak a tizenkilencedik század végétől jött divatba. A karácsonyi kántálás szokása ennél sokkal régebbi. A falvakban a köszöntők házról házra jártak, jókívánságokat énekelve. E hagyomány modern változata az egyik legújabb, de széles körben elterjedt tradíció: a képes levelezőlap küldése. A nagy ünnepek idején ugyanis nemcsak a közeli, hanem a távolabbi rokonoknak, ismerősöknek is eljuttatjuk üdvözletünket, kifejezve, hogy róluk sem feledkeztünk meg. Elküldjük jókívánságainkat: békés, nyugodt ünneplést, örömöt, boldogságot kívánunk nekik.

A karácsonyi üdvözlet postai úton való küldésének szokása már a képeslapkiadás előtti korszakban is fellelhető. Az ismerősök szíves jókívánságaikat díszes levélpapírra írták, bár ez a drága postai költségek miatt eleinte csak az arisztokrácia köreiben dívott. Angliában a tizennyolcadik század végén elterjedt szokás szerint rajzokkal illusztrált karácsonyi üdvözlőkártyákat küldtek, s e lapok 1845-től már kereskedelmi forgalomban is megjelentek. Noha ezeket még zárt borítékban küldték el a címzettnek, e kártyák tekinthetők a képes levelezőlap elődeinek.

A képes levelezőlap 1870-es évekbeli megjelenése után divatba jött e díszesen előállított új postai terméken küldeni az ünnepi üdvözletet. A század vége felé már Magyarországon is kapható volt karácsonyi, húsvéti és pünkösdi üdvözlőlap, amelyeket azonban eleinte Németországban és Olaszországban nyomtattak. Az első magyar gyártású karácsonyi levelezőlapot Klökner Péter adta ki 1899-ben, Székesfehérvárott. A legkorábbi karácsonyi lapokon nyugalmat árasztó havas téli tájat, ajándékot hozó angyalkákat, bibliai jeleneteket láthatunk.

Talán a képeslap is közrejátszott a fenyőállítás szokásának elterjedésében, hiszen a karácsonyfa már a legkorábbi lapokon is gyakori motívum. Ebben az időszakban a fenyődíszítés inkább a polgári rétegeknél vált szokássá, a huszadik század elején a parasztság körében e hagyomány sokfelé még ismeretlen volt. A Mikulás is korán feltűnt a karácsonyi képeslapokon. Érdekes, hogy a századforduló tájékán még többnyire fehér kabátban ábrázolták. Más karácsonyi jelképek, mint a gyertya, a harang, a fenyőtoboz csendéletszerű ábrázolása inkább a húszas, harmincas évek képeslapjain jött divatba.

A képeslapkiadáson az adott korszak, a politikai és világtörténelmi események is éreztetik hatásukat. Az első világháború idején nagyon sokféle karácsonyi lap készült, a fronton lévő katonák rajtuk juttatták el karácsonyi üdvözletüket az otthoniaknak. A második világháború idején készült lapok sokszor megdöbbentőek: például az egyik képen az angyal harckocsi ágyúcsövéből lövi ki a gyermekeknek szánt ajándékokat, egy másikon pedig bőr egyenruhában motorozik. E képek a hagyományos erkölcsi rend teljes felbomlását jelzik; míg az ötvenes években készült rajzolatok egy más, idegen értékrendet próbálnak erőltetni. E lapokon az úttörő-egyenruhás gyerekek Marx és Lenin köteteinek örvendeznek a szép zöld ág előtt, s a fenyőfát traktorral szállítják haza a sztahanovisták, selejtmentes új esztendőt kívánva. A hatvanas évektől az egyre sematikusabbá váló lapok tucatjai jelentek meg. Napjainkban viszont bőséges a választék, s nem annyira ízlésünk, mint inkább a pénztárcánk dönti el, milyen képeslapot küldünk szeretteinknek.

De küldhetünk bármilyet: olcsót vagy drágát, papírra nyomottat vagy akár virtuális lapot; a karácsonyi üdvözlet akkor tölti be igazán ünnephez méltó szerepét, ha nem egy kötelezően lerovandó feladat, s ha a szavak valódi érzelmekről szólnak a szeretet ünnepén.

Fazekasné Majoros Judit, Zempléni Múzeum, Szerencs