Tűz van, friss színekben

<p>Negyvenöt évvel a forgatás után digitális változatban került közönség elé Karlovy Vary idei fesztiválján Milos Forman csodás örökzöldje, a Tűz van, babám! Ez volt az utolsó itthon forgatott opusa, a ’60-as évek cseh új hullámának első színes filmje.</p>

SZABÓ G. LÁSZLÓ

A felújított verzió ünnepi bemutatója alkalmából Vojtěch Moravec rövid kísérőfilmet készített a Tűz van, babám! születésének körülményeiről, egy bájos dokumentumot, amelyben Milos Forman connecticuti otthonában, operatőre, Miroslav Ondříček pedig a forgatás eredeti helyszínén, Vrchlabíban idézi fel a negyvenöt évvel ezelőtt született alkotás létrejöttének körülményeit. A közeli hónapokban DVD-n megjelenő mű extrájaként ezt is láthatják majd az elévülhetetlen értékű film rajongói.

„Naphosszat biliárdoztunk és kártyáztunk, amikor Jaroslav Papoušek és Ivan Passer társaságában a forgatókönyvet írtuk – emlékezik Milos Forman. – A film eredetileg fekete-fehér lett volna, ám hosszas könyörgés után, és hogy egy az egyben a valóságot ábrázolhassuk, megkaptuk hozzá a színes nyersanyagot. Carlo Ponti, a film olasz producere keresett fel az ajánlattal, hogy dolgozzunk együtt, s ő kínált fel 80 ezer dollárt anélkül, hogy a forgatókönyvet látta volna. A koprodukciós szerződés természetesen a film időtartamát is pontosan meghatározta: 93 perc. A vágás után azonban néhány perccel rövidebb lett a film, s mivel az amatőr szereplők arcai nem nyerték el Ponti úr tetszését, visszalépett, és nemzetközi perrel fenyegetett, ami a prágai filmgyár kommunista vezérkarát is megrettentette. Claude Berri, a neves francia producer sietett a segítségünkre, ő vette meg végül is a kész produkciót, és mentett meg bennünket egy várhatóan hatalmas botránytól.”

A színes filmhez azonban egészen más képi világot kellett megteremteni, mint a fekete-fehérhez. Miroslav Ondříček meg is tett minden tőle telhetőt: kétszer is átfesttette a tűzoltóbál helyszínéül szolgáló nem kis termet, a tűzoltóegylet tagjainak új egyenruhát varratott – a korábbi színtől teljesen eltérő árnyalatú anyagból.

„John Huston filmje, a Moulin Rouge hangulata sok mindenben inspirált – így Miroslav Ondříček –, de legalább ilyen mértékben közrejátszott a színek megkomponálásában az a falevél is, amelyet Prága belvárosában sodort elém a szél. Gyűjtöttem is aztán egy egész csokorra valót a levelekből, hogy létre tudjam hozni azt a színkombinációt, amely végül megadta a film alaphangulatát. Földszínekben gondolkoztam, ezért hagytuk el a kékeszöld egyenruhákat, a nőknél pedig az összes hideg színt. S mivel hasznos hanggal dolgoztunk, tehát nem volt utószinkron, ahhoz, hogy a dialógok érthetőek legyenek, a teremben még tánc közben is csend kellett, hogy legyen. Ezért találtuk ki azt, hogy a háttérben látszó párok cipő helyett zokniban táncoljanak.”

A film szereplői, csupa amatőr színész, akik a Sztanyiszlavszkij-módszerről soha nem hallottak, mégis egytől egyig remekül játszottak.

Sem Formannak, sem Ondříčeknek nem okoztak gondot az amatőr szereplők. A forgatás legnehezebb napja az volt, amikor ki kellett gyulladnia a történetbeli idős bácsi házának.

„Több szakember, pirotechnikus ügyelt a dolgok biztonságos menetére – meséli Miroslav Ondříček –, de a ház csak nem akart lángra kapni. Amikor telehordták olajoshordókkal, és a tűz pillanatok alatt magasra csapott, akkor meg olyan gyorsan égett a tető, hogy egy óra leforgása alatt minden hamuvá vált. Futkostunk a hóban jobbra-balra, hogy elegendő felvételt készítsünk a szunnyadó tűzben.”

A kész film 1968 augusztusában került a hazai mozik műsorára, de csak pár hétig vetítették. Carlo Ponti akkor kezdte visszakövetelni a pénzét azzal a megjegyzéssel, hogy ilyen kegyetlenséget, amely valósággal lekezeli az egyszerű embereket, nem mutathat meg a nyugat-európai nézőknek. Claude Berri révén aztán a film New Yorkba is eljutott, az amerikai kritikusok felsőfokon írtak róla, s az Oscar-jelölést is megkapta. De azokban a napokban itthon már dobozban volt a film, s zártkörű vetítéseken csak a hivatalos tűzoltók láthatták.

Értékéből azóta sem veszített. Ha nem tudnánk, mikor készült, egészen friss alkotásnak is gondolhatnánk. Nincsenek benne trükkök, speciális effektek; az a fajta rendezői egyszerűség, amely a cseh új hullám rendezőinek a sajátja, egészen különös művé, az egyetemes filmművészet egyik legfényesebb darabjává avatta a Tűz van, babám!-at.

A film rekonstruált verziója az idei év régen várt csemegéje lesz a DVD-piacon.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?