Tűre cserélte az ecsetet

Hogy született meg az érsekújvári válogatás?

Helena Markusková, a Zmeták Galéria művészettörténésze eljött hozzám látogatóba, és bemutatta nekem Varga Emőke munkáit, hogy fedezzük fel közösen, mik lehetnek azok a kapcsolódási pontok, amelyek a művészetünket összekötik. A Pertu ugyanis a kortárs szlovák és magyar művészet analógiáit keresi. Azt igyekszik megmutatni, miként találkozhat két, egymástól távoli helyszínen, Magyarországon és Szlovákiában elő művész munkássága. Hasonlóságok lehetnek a felhasznált anyagokban, gondolati síkon, a kivitelezés módjaiban vagy akár az életrajzi vonatkozásokban.

Mennyit mutat meg ez az anyag a munkásságából?

Nagyon erősnek tartom az érsekújvári válogatást, a régebbi alkotásaim közül a fő munkáim vannak itt. Ilyen összeállításban, ilyen töménységben még nem szerepeltek e szöveges művek soha, kivéve a székesfehérvári gyűjteményes kiállításomat. Jó arányban van itt a kicsi és a nagyobb méretű munka, a hímzett és a villogós szöveg is. Jó áttekintést ad a szelektálás, mindenből mutat ízelítőt, amivel foglalkoztam.

Az ecsetet és a festéket hogyan váltotta fel tűre és cérnára? Miként lett az alkotásain a festett képből hímzett szöveg, a látványból fogalmi valóság?

A festő tanszékre még úgy felvételiztem, hogy festő leszek. Képzőművészeti szakközépiskolába jártam, és imádtam rajzolni, festeni. Bodóczky István osztályában nagyon jó rajztanításban volt részünk. De közölte velünk, ha felvételizni szeretnénk a főiskolára, menjünk külön rajzoktatásra, mert ő nem a klasszikus rajztanítási tanmenetet viszi, nem a kockológiától az aktig terjedő dolgokat fogja megtanítani nekünk, hanem minden egyéb mást. Heti tíz óra rajzunk volt, emellett hetente kétszer eljártam rajzolni. Elsőre mégsem vettek fel a főiskolára, egy évig a nemzeti galériában a restaurátorosztályon dolgoztam. Ott volt módom behatóan megismerkedni az olajfestményekkel. A főiskolán csalódást okozott a meglehetősen fagyos légkör. Mindenki nagy művésznek tartotta magát, amikor beléptem a teremben, nem köszöntek vissza a kollégák, nem figyeltek egymás munkájára. Ettől teljesen megtorpantam. Úgy tudtam túltenni magam ezen, hogy elkezdtem más irányba kísérletezni. Belehímeztem az egyik festményembe. Magam is meglepődtem, hogy a hímzés még az olajnál is fényesebb. A következő munkámba már alapozatlan festővászonra hímeztem egy sor erdélyi párnamintát. Éreztem, hogy jó az irány, de a háromszögminta kevésnek tűnt. Akkor ötlött fel bennem, hogy szöveg legyen a kép tárgya. A harmadik évben már hímzett szöveges munkákat készítettem alapozatlan festővászonra. Így megmaradt a festői négyzetes forma, de nem a festék, hanem a hímzés került rá.

Honnan jött a hímzés ötlete?

Édesanyám a ruhaipari szakközépiskolában tanított szakrajzot és szakismeretet. Otthon varrogatott a családnak, és én egész gyerekkoromban ott ültem mellette a varrógép fölött. A nagymamám pedig hímezni és kötni szeretett. Nagyon hamar megtanultam tőlük ezeket a női foglalkozásokat. Alkotásaim kinézete a nőies cselekvés és a férfias munkamánia, a munkára való kényszer kombinációját tükrözi, és erős szigorúságról árulkodik. Ez utóbbiakat építész édesapámtól örököltem, aki reggel héttől este tízig folyamatosan talál magának valami elfoglaltságot.

Mi válik egy-egy munkája témájává, hogyan születnek meg az olyan hímzett szövegei, mint a Teljesítem a kötelességem, a Próbáld meg rózsaszínben látni a világot, a Ne zárkózz el, a Ragyogj?

A mindennapi létre figyelésből születő gondolataim manifesztálódnak egy-egy új munkában valamilyen formában, az alapanyagtól és a rákerülő szöveg anyagától függően. Mindig azokat az önmagukban kifejező matériákat keresem és kombinálom, amelyek jól működnek együtt. Használtam alapként citromhéjat, amelyen kékkel jelenik meg a Munkám gyümölcse hímzés. Vagy rozsdamentes fém szúnyoghálót, amelyen beleszurkált gombostűkkel formáltam meg az Arra emlékezz, amit felejtenél szöveget. De alkalmaztam már sodronykötelet és plexit, és világító kínai kitűzőkből is alkottam betűket.