Tunéziai zenei körséta hunga-rikumokkal

„A rang kötelez”, Tuniszban társadalmi eseménynek számít színházba járni. A Coppélia vasárnap délutáni előadásán már a kezdés előtt fél órával megtelt az előcsarnok ünneplőbe öltözött családokkal. A táncjátékot egy tánciskola növendékei adták elő, sok szeretettel, humorral. Jóleső érzéssel gyönyörködtem a csárdásban, noha a ruha távol esett népviseletünktől, inkább oroszosnak tűnt. Nem csak a zene hatott a tunéziaiakra, a zeneszerzők is ihletet merítettek az ország történelméből. Félórányi járásra Tunisztól ismert operahelyszínekre jutunk.  Karthágó alapítójában Didót tiszteljük. A szép türoszi királylánynak apja halála után el kellett hagynia szülőföldjét, és Észak-Afrikában lelt híveivel otthonra. Vergilius némi fantáziával Aeneasszal egészítette ki az amúgy sem egyszerű históriát. A téma Henry Purcellt az angol barokk mestert is inspirálta, híres operájában dolgozta fel legendájukat. A romantika világában a Karthágóban megindult ásatások a francia író, Gustave Flaubert fantáziáját is megmozgatták, ekkor írta történelmi regényét, a Szalambót. A kötet címszereplője a pun hadvezér Hamilcar lánya, Hannibál testvérhúga. A librettót Muszorgszkij dolgozta fel 1866-ban bemutatott korai, a keleti motívumokat az orosz zenével elegyítő operájában, s a matuzsálemi kort megélő, egykori Sztálin-talpnyaló Igor Mojszejev 1930-ban Moszkvában állította színpadra a balettváltozatát.  Nem messze a patinás romoktól egy különleges zenei „szentély” áll. A komolyzene és a népzene barátainak igazi zarándokhelye Rodolphe d›Erlanger báró arab-andalúz stílusban épült, 1922-ben befejezett palotája. A kastély Szidi Bou Szaid egyik legszebb részén fekszik, teraszáról csodálatos kilátás nyílik a tengerre. D’Erlanger báró 1872-ben született, zenetanulmányait Párizsban és Londonban folytatta, érdeklődése az idők folyamán az arab zene felé fordult. Kezdeményezője és egyik szervezője volt az 1932. évi Kairói Arab Zenei Kongresszusnak. A zenegyűjtő nem sokáig örülhetett a találkozó eredményeinek. Nem sokkal utána meghalt, így forrás értékű, az arab zenéről írott, ötkötetes összefoglaló műve csak posztumusz jelenhetett meg. Palotája ma az Arab és Mediterrán Zenei Központnak ad otthont. Maradjunk még a kongresszusnál! Igen, a magyar zeneszeretőknek az egyiptomi szimpóziumról Bartók Béla juthat eszébe. „Valóban, Rodolphe d’Erlanger és Bartók Béla együtt dolgoztak a kairói kongresszuson – világít rá a két zenegyűjtő kapcsolatára Fatma Jabberi Farroukh, a zenei központ és a palota kurátora. – Viszont nem ez lehetett az első találkozásuk, mert amikor Bartók az algériai Biskra környékén gyűjtött, akkor a báró is az országban tartózkodott: másik szenvedélyének, a festészetnek hódolt.” A magyar zeneszerzőt nagyon érdekelte az észak-afrikai zene; 1913-ban hosszabb arab gyűjtőkörútra indult, de egészségügyi okokból két hét után visszafordult. A rövid időszak ellenére ő tekinthető az arab professzionális zenegyűjtés úttörőjének. Publikációi nyomán őt is meghívták Kairóba, ahol Rodolphe d’Erlanger báróval egy szekcióban is dolgoztak. Élményeit német nyelvű írásban adta közre:„Valamennyi kongresszusi résztvevő választhatott, hogy egy vagy több szakosztály előzetes megbeszélésén akar-e részt venni. A választás nem esett nehezemre, mert előttem csak egy szakosztály jöhetett szóba, az, amely hangfelvételi lehetőségekkel foglalkozott…” A szakosztályt a német zenetudós, Robert Lachmann irányította, s amellett, hogy a hangrögzítés gyakorlatával és technikájával foglalkoztak, – az egyiptomi kormány jóvoltából – számos, zenészt is meghallgathattak. Bartók keserűen jegyzi meg a városi zene kártékony hatását az autentikus falusi zenére. Nos, az Ennejma Ezzahra (Fényes csillag) palotában székelő Mediterrán Arab Zenei Központ híven ápolja a nagy előd emlékét. Az intézet kutatókörébe tartozik a népzenei gyűjtés is, s munkatársaiknak bőven van munkájuk a kiterjedt Maghreb térségben. Látogatókban sincs hiány, vannak, akiket a csodálatos miliő vonz, mások pedig elmélyülten tanulmányozzák az arab hangszerkészítés titkait. A páratlan gazdag hangszergyűjteményben az utóbbira is kivételes alkalom nyílik. Nyaranként népzenei fesztivált rendeznek a festői helyszínen. Idén a Ramadán második felében megtartott koncertek és az őszi szezon hangversenyei vonzották a látogatókat. Egy eredeti római aréna – már nagyságánál fogva is – közönségcsalogató. Hátha még megtöltik értékes programmal. A vízparton elfáradt turista általában nem a tökéletes zenei élményt keresi az évszázadok viharát átélt, tekintélyt parancsoló épületben, inkább a hangulatát kívánja megélni. A telt  házas antik stadion visszahoz valamit a római idők vad játékaiból. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"286214","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"321","title":"D’Erlanger báró palotája Szidi Bou Szaidban","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] A zenészeknek is katartikus élmény lehet a fellépés. Erről Marton Éva, a világhírű operaénekes így idézi emlékeit: „Pályafutásom során lehetőségem volt több különböző arénában operaelőadásokon, koncerteken fellépni. A legnagyobb élményt számomra kétségkívül a 25–30 ezer főt befogadó veronai Arénában történő előadások jelentették.  Az első században épült  amfiteátrum az egyik legjobb állapotban fennmaradt római épület, melynek színpadán a 80-as és 90-es években többször felléptem. Nem tudom, el tudják-e képzelni, hogy, mint Turandot egy kilencemeletes torony tetején jelenek meg a II. felvonásban és kezdem el a híres áriámat az In queste reggia…-t. Ráadásul a karmesterből csak a hófehér mandzsettáját láttam és a beintéseknél csak azt tudtam követni.”E gondolatok jegyében bolyongok az El Dzsem-i amfiteátrum lépcsőin. Tunézia legismertebb római kori látványossága a római és a veronai után az antik világ harmadik legnagyobb arénája volt. Az egykori Thysdrus a délre vezető kereskedelmi út egyik legjelentősebb és leggazdagabb települése volt, jólétét a Numidiából és a proconsuli Afrikából érkező olajnak köszönhette. A III. században lakosainak száma elérte a 40 ezret.  Idén is változatos programra számíthatott a betérő. Az Ukrán Rádió Szimfonikusait a jó nevű Vladimir Sheiko vezényelte, s a műsor összeállításában is a varázslatos éjszakai hangulatot, s a hatásos ébresztést kívánták elérni. Az előbbit szolgálta Glenn Miller Holdfény szerenádja, vagy Csajkovkíj Csipkerózsikájának keringője, az utóbbit pedig a Radetczky induló, illetve Brahms I. magyar tánca demonstrálta. A Bécsi Opera alkalmi „bál” zenekara többször is szerepelt idén a játékokon. A műsorukban örömmel fedeztem fel Lehár Ferenc és Kálmán Imre nevét, így a nagyérdemű A mosoly országának, a Csárdáskirálynőnek és a Marica grófnőnek is tapsolhatott. Egy kevésbé ismert magyar témájú darab is műsorra került: Nico Dostal Magyar menyegzőjének egy áriája. A Mária Terézia korában játszódó daljátékot jó tíz éve a Várszínház is műsorára tűzte. Természetesen a szereposztásban magyar névvel is találkozunk. Simon Brigitta Győrben végezte zenei tanulmányait, majd a Bécsi Zeneművészeti Egyetemet végezte el. Számos zenei verseny győzteseként került be az „afrikai expedícióba”. A vendégek igényei különbözőek. A legtöbben a tenger vagy a medence partján – irdatlan diszkózene mellett – szürcsölik a nedűket, mások igényesebb programokra vágynak. Az El Dzsem-i gazdag kínálat mellett idén a zenerajongó Monasztirban egy orosz és egy szerb balettnek tapsolhatott, a Karthágói Nemzetközi Fesztivál programjában egyebek mellett egy Bach időutazás, s egy nagyszabású tangóest szerepelt. Hozzáértők említik, hogy az AI (all inclusive), teljes ellátást biztosító utak megölik a turizmust: teljesen mindegy, hogy a vendég Törökországban vagy a Balatonon próbálja magába tömni az otthon fogyasztott étel-ital többszörösét. Talán e programok is felvérteznek minket, hogy az utazás igazi élményként maradjon meg bennünk.  Csermák Zoltán