Tüneményes csodák lehetősége

Nehéz dolga van annak, aki egy igen jó tollú és kivételesen biztos szemű publicista, kritikus és újságíró feladatát veszi át annak sajnálatosan korai halála miatt. ĺgy vagyok most a Duna Menti Tavaszról szóló összefoglalómmal, hiszen olyan előd után kell átvennem a stafétabotot, mint Dusza István, aki évekig motorja, ítésze, segítője és tudósítója volt a fesztiválnak.

A tornaljai Kincskeresők a színpadonGyökeres György felvételei A Duna Menti Tavasz a jövő fesztiválja. ĺrom mindezt azért, mert hitem szerint a gyerekeké a jövő; és egyáltalán nem mindegy, milyen szemlélet, értékrend és világhoz való viszonyulás az, amelyet induláskor kapnak. A fesztivál szervezői pontosan tudják is, milyen gondos és finom munka az övék. Mert nem csupán a jéghegy csúcsáról, magáról a fesztiválról van itt szó, hanem egy igen céltudatos szakmai munkáról is, amely egész éven át folyik. Már maga az a tény, hogy az idén 52 csoport jelentkezett a területi elődöntőkre, erről a biztató fejlődésről, mozgalommá alakuló tenni akarásról tanúskodik. A gyermekszínjátszás, a bábjáték, a pedagógiai bábjátszás azok az eszközök lehetnek iskoláinkban, szabadidő központjainkban és művelődési házainkban, amelyek nyitott, szeretetet árasztó gyerekek százait és ezreit nevelhetik. Olyanokat, akiknek egészséges értékrendjük alakul ki, akikből értelmes és értékteremtő felnőttek válhatnak. A legigazabb élményeket a játék adja. A közös, önfeledt játék, az alázattal és szeretettel előadott mű, amikor nem is a győzelemről, nem csak a sikerről van szó, hanem valami másról. Arról, hogyan találja meg magát a gyermek a játékon belül.

Magáról a fesztiválról

A XXVII. évfolyam országos seregszemléjére több regionális elődöntőn történt válogatás után 9 bábcsoport és 13 gyermekszínjátszó csoport jutott el Dunaszerdahelyre. Ez közel ötszáz gyereket és kísérőt jelent. Számokban kifejezve ennyi gyermek utaztatására, étkeztetésére, elszállásolására, a nekik szóló programok, szórakoztató rendezvények biztosítására igen jelentékeny összegű támogatást kell a rendezőknek szerezniük. Huszár László „mesemenedzsernek” idén ez ismét sikerült, és segítőivel olyan soha nem látott sikerű rendezvényt éltettek hat napon át Dunaszerdahelyen, amelyen becslések szerint naponta közel ezer gyermek játszott, szerepelt, szórakozott. Hat nap alatt egy kisebb városnyi lélekszám ez! Nyilvánvalóvá vált, a város teljes mértékben magáénak tekinti a rendezvényt, minden lehetséges módon támogatta is azt, így a város kulcsának szimbolikus átvétele a polgármester, Pázmány Péter kezéből nem csupán gesztus, hanem a gyerekek iránti őszinte tisztelet és szeretet jele is volt. Zökkenőmentes, nagyon magas színvonalú és értékes fesztivál részvevői lehettünk.

Mit írjunk az „üzenőfalra”? A szakmáról

Idén a bábjátékos kategóriában volt magasabb a színvonal, itt voltak nagy élményeket nyújtó, nagyon szép, kiegyensúlyozott, sok vidámságot, gyönyörű színpadképeket, pazar játékot mutató előadások. Kétfajta bábjátszási technika dominált, az egyik a klasszikus paravános, a másik pedig a paraván nélküli, marionettfigurás játék. Mindkettő nehéz technika, és el kell mondani, a gyerekek pontosan és szépen oldották meg feladatukat. Néhány esetben, például a fődíjas harkácsi Pimpó bábcsoportnál, amely A kiskakas gyémánt félkrajcárja című darabot mutatta be, a török szultán bábját mozgató kislány valóságos érzelmeket volt képes belevarázsolni a báb mozgásába. Egyúttal érdekes színpadképváltási megoldások, például szétnyitható többfunkciós kartondíszlet, jól megválasztott zenei aláfestés, eredeti hangeffektusok is figyelemreméltóan erősítették az előadást. Örömteli tény az, hogy mindegyik együttesnek nagyon szép bábjai voltak, látszott rajtuk, hogy megalkotóik szeretettel készítették őket, figyeltek az egészen apró részletekre, eredetiségre törekedtek, valamint a természetes anyagok tudatos és jól meggondolt használatára. Az előadások fegyelmezettek, pontosak voltak. Ezeknek az eredményeknek az elérésében és az igen magas szakmai színvonal kialakulásban minden bizonnyal komoly szerepe van az egész évben tartó bábos képzésnek is, amelynek szervezését Kecskés Marika, Mészáros Emőke, Roman Anderle, Badin Ádám és Boráros Szilárd báb- és előadóművészek vállalták. A képzés, a bábrendezői tanfolyam tovább folytatódik a következő évfolyamban is.

Üde színfoltja volt a fesztiválnak, és nagyon komoly szakmai érdeklődés kísérte a pedagógiai bábjáték bemutatót, amelyen öt óvoda gyermekei és pedagógusai mutatták be tudásukat versenyprogramon kívül. Ez a szakmai találkozó azt célt szolgálta, hogy motiválja az óvodai pedagógusokat a pedagógiai bábjátszás alkalmazására. Tüneményes csodák tanúi voltunk, amikor az apróka gyerekek némi lámpaláz és megszeppenés után pillanatok alatt feloldódtak a játéktól, és szívből, kedvvel játszottak. A szervezők a jövőben is szeretnék erre a munkára buzdítani a pedagógusokat. A játék hasznosságában nem igazán hiszem, hogy bárki is kételkedne.

Fontos megjegyezni: a szervezők a következő évfolyamban meghirdetik a szerkesztett népi játékok kategóriáját. Ennek azért van külön jelentősége, mert ez a kategóriabővítés lehetőséget ad majd a kisiskoláknak is arra, hogy bekapcsolódjanak a mozgalomba. A tiszta forrásból való merítés pedig jó alapokat és őszinte előadásokat teremthet.

A galántai Kodály Zoltán Gimnázium Manócska bábcsoportja A gyermekszínjátszókról

Érdekes módon a gyermekszínjátszók kategóriájában szintén két irányzat nyert teret. Az egyik az úgynevezett profi színjátszás eszköztárát, technikai kellékeit, sminkjeit, effektusait használó, majdnem „kőszínházi” produkcióra való törekvés, a másik a kicsit ugyan sete-sutább, de eredeti ötletekkel teli, szívből jövő, kamaszosan botladozó, lámpalázasabb előadásmód, ahol a rendezők nem trükkökre és manírokra, hanem érzések, karakterek átadására, emberformálásra és szerepformálásra vezették gyermekszínjátszóikat. Nekem személy szerint az utóbbi előadásmód tűnik hitelesnek, a másiknak kicsit magamutogató és sikerorientáltság íze van. A „minisztárgyártás technológiai nagyüzemképe” villant szemem elé. Az nem baj, ha egy gyerek magabiztos a színpadon, de érezhetően ne legyen magamutogató. Néhány esetben ilyen is előfordult. Ez egyfajta gondolkodásra kényszerítő tény is, hiszen ha a játék öröméről, a nevelésben alkalmazott pedagógia módszerről, a szabadidő hasznos eltöltéséről és személyiségfejlesztésről beszélünk, akkor ott nem lenne szabad megjelennie az ilyen vadhajtásoknak. Talán a zsűri is ezt érezte, amikor nem adott ki fődíjat ebben a kategóriában. A gyermekszínjátszók előadásainak kiegyensúlyozott színvonala volt, az idő és a további képzések döntik majd el, melyik irányba fognak haladni a jövőre jelentkező csapatok, vissza lehet-e állítani a szintet az értékteremtésben és ha igen, milyen módon és úton lehet azt elérni.

A kísérőrendezvényekről

Amelyekből ezúttal annyi volt, hogy hirtelenjében nehéz összefoglalni is. Az idén is ellátogatott Dunaszerdahelyre Kemény Henrik, az élő legenda, aki 77 évének súlyát fájós vállairól játszi könnyedséggel dobta le. Vitéz László és a többiek ismét elragadtatott kacagásra fakasztották a nézősereget. Kemény Henrik, gyermekkorom legkedvesebb élményeinek egyike, élő varázslattá vált a szemünk láttára. Aztán itt volt az utánpótlás, a biatorbágyi Ládafia Bábszínház, Néder Norberttel és Bálint Károllyal. Hihetetlen és utánozhatatlan frissességű, pergő, humoros, ötletes, a jó értelemben vett abszolút profi előadást láthatott a közönség. Aztán hintázhatott a fából készült, kézzel hajtott körhintán, és megízlelhette a régen volt vásárok hangulatát. A fesztiválnak nagyon távolról érkezett vendége is volt. Veszna, a szerb nemzetiségű bábművész minden nyelvtudását bevetve és a művészet nemzetközi nyelvén kommunikálva elvarázsolta közönségét. A kézművesek, a gyerekekkel foglalkozó agyagozók, fazekasok, tűzzománckészítők alázatos, csodálatra méltó háttérmunkájának semmi nem lehet ékesebb bizonyítéka, mint az, hogy a fesztivál szinte mindegyik szereplője készített magának – és nemcsak magának – valamilyen aprócska kis emléktárgyat. Köszönet érte és elismerés!

Húzták a zenészek a talpalávalót, ment a körtánc, volt gyerekdiszkó meg minden, amit csak ki lehetett találni. Fesztivál volt! Örömteli, sok tapasztalást adó, mély nyomokat hagyó és tisztelgő is. Tisztelgő mindazok előtt, akik elindították, akik végig figyelték fejlődését. Tisztelgés az élők és a túlparton lévők előtt.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?