Tudjuk, hogy borzalmas, de a miénk, úgyhogy szurkoljunk

Fura, hogy az amerikai Will Ferrell fejéből pattant ki az ötlet, aki az egyik főszerepet játssza, a forgatókönyvnél is segédkezett, és ő volt az egyik producer is. Az amerikai kritikusok nem is értik a lényeget, legtöbben lehúzták a filmet – sokan megjegyezték, hogy Ferrell rossz színben tünteti fel az izlandiakat, hogy a jelmezek eltúlzottak, a dalok bugyuták, a helyzetek hihetetlenek. Csupán egy „szakember” volt képben, aki tudósítóként járt már a dalfesztiválon, és saját bevallása szerint szétröhögte magát rajta. Ő magyarázta el a többieknek, hogy az a tévéshow pontosan olyan abszurd, mint a film. 

Nos, a Eurovision Song Contest: The Story of Fire Saga című komédia nem azoknak szól, akik izgatottan ülnek a képernyők elé, országuk indulójának szurkolva, és élvezik, amit látnak. De azoknak sem, akiknek semmit sem mond Conchita Wurst, Alexander Rybak vagy Salvador Sobral neve. Szóval tulajdonképpen egy rétegfilmről van szó, nem tudni még, siker lesz-e, vagy bukás. Szerintem egy kicsit olyan a helyzet, mint 1984-ben a This is Spinal Tap bemutatója után – ez a zseniális film a magyar keresztségben A turné címet kapta, egy fiktív rockzenekar csetléseiről, botlásairól szól, műfajkritikai céllal. Anno sokan azzal jöttek ki a moziból, hogy nem értik, miért készült dokumentumfilm egy ismeretlen bandáról. (A rendező ezt tartotta a legnagyobb bóknak.)

Az első jelenetben egy izlandi kisfiú végigtombolja az Abba 1974-es Waterloo-ját, a tévénéző felnőtt társaság jót nevet rajta, ő viszont kijelenti, hogy addig nem nyugszik, amíg nem képviselheti hazáját ezen a dalfesztiválon. És bizony Lars halálosan komolyan gondolja a dolgot. Ugrunk egyet: három évtizeddel később gyerekkori barátnőjével alkotnak egy duót Fire Saga néven, a kis halászfalu kocsmájában lépnek fel béna feldolgozásokkal, illetve Yah, Yah, Yah Ding Dong című saját számukkal, amely (köztünk szólva) nyugodtan elhangozhatna a dalfesztiválon. Lars (Will Ferrell) még mindig eltökélt, a nála sokkal tehetségesebb Sigrid (Rachel McAdams) viszont inkább azért igyekszik annyira, mert szerelmes Larsba, és szeretné, ha a férfi végre észrevenné ezt. Vajon sikerül nekik kijutniuk Edinburgh-ba hazájuk képviseletében? 

Költői a kérdés, persze, hogy sikerül – a hogyanokról és miértekről szól a film, amely fergeteges komédia, tele okos ötletekkel, popkulturális utalásokkal és iróniával. Nem is értem, hogyan sikerült az alkotóknak társulni az EBU-val (European Broadcasting Union – a dalfesztivál szervezői), mindenesetre használhatták a hivatalos logót, és szakmai segítséget is kaptak a rendezvény „népszerűsítéséért”. Például olyan dalszerzők segítették őket, akik valóban dolgoztak egy-egy eurovíziós produkción. 
Kérem, jegyezzék meg a fő zeneszerző, Savan Kotecha nevét, nemcsak azért, mert korábban Ariana Grandénak, Katy Perrynek vagy a filmben is szereplő Demi Lovatónak írt világslágereket, hanem mert egy rakás olyan hatásvadász, grandiózusan bugyuta dalt szállított, amelyek közül bármelyik nagy eséllyel dobogós lehetne az Eurovíziós Dalfesztiválon. A zenés paródia magasiskoláját láthatjuk itt, pazar vizuális körítéssel. Ráadásul Lars apját Pierce Brosnan játssza, és az alkotók ezúttal megállták, hogy újabb poénként, a Mamma Miára utalva megénekeltessék őt...