Tudatalatti pezsgőbuborékok

Lukács Zsolt: Nigredo 02El tudják képzelni, mi lenne abból, ha az embert beledobnánk egy emberilényeg-oldó folyadékba? Pattogzó, szertefröcskölődő feketebors-halmaz – azaz tudatalatti pezsgőbuborékok sokasága. Szétpezsgő bors-buborékokban szabadulna fel a lényeg: a tudatalatti mozgások esszenciája. Ennek a képzelt-misztikus, babonás-boszorkányos rituálénak a vizuális leképezéseit hordozzák Lukács Zsolt legújabb, számítógépes grafikái, amelyektől nem kell megijedni, hogy hideg-rideg, merev, élettelen-lélektelen „kompjúteregér-nyomatok”. Mélységük van: teljes festői kiterjedésük. Pezsgő, erősen magukba vonzó térhatásuk.

A csípős, eltúlzott aromaérzetet keltő torz gömbforma, a kergetőző feketebors – ami Lukács Zsolt alkotásain a tudatalatti tartalmakat hordozó, robbanásfokon vibráló buborékokként és dinamikusan viharzó pompon-bóbitákként jelenik meg –, valamint a világító intenzív fény- és színgolyók érzékelése felemelő esztétikai élményt nyújt.

Olyat, amelyben kulminálódik minden élvezet esztétikai kirobbanása, csúcsra-érése (csúcsra beérése és csúcsra odaérése).

Olyan élményt, amelyben vizuális vetületeivel előhívva megjelenik a tudatalattiban megbúvó, a végletekig fokozott kulináris, erotikus, szellemi és mindennemű más élvezetet gerjesztő, alkímián (kémiai reakcióba lépésen) alapuló totális mámor – kétségmámor.

Az embernek a tudatalatti tartományokat katalizáló „feketeborsra”, vagyis létezés-lényegre történő szétpezsgéséből – a tudattartományok esszenciális felbomlásából, széthasadozásából – tehát Lukács Zsolt munkáin belső kisugárzású esztétika-sűrítmény gerjed. Ebben a művészetérzékelő génjeinkre pezsdítően ható látványorgiában olyan pszicho-filozófia gyökereire bukkanhatunk, amelynek élménymotiváló összetevői közt ugyanúgy kifejti hatását a bölcseleti alapból sarjadzó pszicho-pornó, mint az organikus és szervetlen anyagok vegyi reakciója által beindított mentális-intellektuális kreatív bujálkodás.

A zsigerek szétesésének-szétpezsgésének plasztikus forma- és alakzatvibrálással látványélménnyé tett, a tudatalatti mozgások állandó csúcson járatását, csúcson levését kiváltó – bóbita-érzékelőkkel (szenzorokkal) hajtatott – örvényeiben az önismerés, önazonosság-keresés, az önmeghatározás, valamint a teremtett, öröklött, természeti-biológiai jellemzőkkel meghatározott létalap közti viszonyulás kérdőjelei vetülnek esztétikai minőségekbe.

A gondolatokat mozgató tudatalattit nyomon követni igyekvő röntgenkép-illusztráció olyan vizuális kódforma faggatásának, fejtegetésének, tanulgatásának problémáját is felveti, amely kód formailag is kérdőjeleket vet fel. A tudatalatti mozgások rögzítése és kivetítése ugyanis olyan művészi firka-jel alkalmazásával történhet meg, amely – miként a modernkori falfirkák, grafittik – kivetít, mégis elfed, titkot nyit fel, mégis homályban hagy, kinyilvánít, de eltorzít, hogy a tudatalatti-röntgenfelvétel alapján mégse legyen tetten érhető, azonosítható a kitárulkozó képalkotó személye.

A kassai Löffler Múzeum együttműködésével megvalósult kiállítás június 21-ig látható.