Tompa Mihály módra, mondva és dalolva

Az egyes kategóriák döntői tegnap reggeltől kora délutánig zajlottak, és szinte minden zsűrinek nehéz dolga lesz. A magyar népmese „kitiltása”, úgy tűnik, inkább használt, mint ártott a versenynek, mivel a felkészítők kénytelenek voltak egy kicsit többet keresgélni és jobban törni a fejüket, hogy megfelelő szövegeket találjanak a gyerekeknek. A kisebbeknél Arany János, Gál Sándor, Lackfi János és Varró Dániel szövegei is felbukkantak, a negyedik és ötödik kategória versenyzői pedig ennél is merészebbek voltak, még Gogol Háztűznézőjéből is elhangzott egy részlet.

A ma délelőtti nyilvános értékelésen a zsűritagoké lesz a szó, részletesen elemeznek minden produkciót, ám az eredményt ekkor még nem árulják el, csak az esti díjátadó gálán. Több felkészítő tanártól és kísérő szülőtől hallottam a tegnapi nap folyamán, hogy jó lenne a kerületi fordulók után is beiktatni egy alaposabb nyilvános értékelést, a zsűri ezzel segíthetné a döntőre való felkészülést, és lenne még idő a produkciók tökéletesítésére. Mert így a sok hasznos, megszívlelendő tanács csak akkor hangzik el, amikor „már késő”.

A másik üzenet a szervezőknek szól: a vers- és prózamondók közül nagyon sokan kíváncsiak lettek volna a verséneklőkre, de mivel a lírai színpadok kivételével valamennyi kategóriában egyszerre zajlott a verseny, nem láthatták egymást a résztvevők. Tényleg sajnálhatják, mert idén még a tavalyinál is jobb volt a színvonal ebben a mezőnyben, a hagyományosabb, folkos megzenésítésektől egészen a bluesig sokféle stílusban szólaltak meg a formációk, a hangszerpaletta pedig a fuvolától a nagybőgőig terjedt. Mindenki két dallal versenyzett, és nagy dicséretet érdemel a művelődési ház technikai személyzete is, mivel külön „beállásra” nem volt idő, menet közben kellett megoldaniuk az átszereléseket.