Tíz esztendeje már

Tíz évvel ezelőtt, 1991. november 23-án járta be a világot a hír: Freddie Mercury, a Queen karizmatikus énekese beismerte, AIDS-ben szenved. Másnap tüdőgyulladás vitte el a rock történetének egyik legnagyobb hangját. 45 éves volt. Négy évvel korábban a német Klaus Nomi végezte hasonlóan. De ő csak egy alternatív közönség körében volt népszerű, míg a Queen sztárbanda volt, amelynek frontembereként Mercury tündökölt. Színpadi megjelenésével, királyi pózaival valósággal „terrorizálta” a közönséget. Az operához való vonzódása nem csak érzékeny alkatából fakadt, a „fennen bearanyozott zenetermekben” is megállta volna a helyét, ha nem a könnyű műfaj felé orientálódik. Nem véletlen, hogy amikor halála után egy évvel a Wembleyben szupercsillagok egész sora tisztelgett emléke előtt, és felelevenítették dalait, kevesen akadtak, akik méltóképp el tudták énekelni leghíresebb dalait. Pedig a fellépők közt volt Elton John, David Bowie. Megbukott az az elképzelés is, hogy helyét a Queenben George Michael vegye át. A Bohemian Rhapsody, a Who Wants To Live Forever és sok más csodálatos dal szerzőjének túlságosan nagy kultusza volt már életében ahhoz, hogy egy mesterségesen tovább növelt imádat övezze. Bár soha nem titkolta vesztét okozó homoszexualitását, extravagáns szokásait, és legendák keringtek bőkezűségéről, nagyúri gesztusairól, különös módon nem születtek róla olyan „leleplező” szennykönyvek, mint amilyenek Elvis Presley-ről, John Lennonról. Freddie is gátlásos, visszahúzódó kamasz volt, aki nem szívesen beszélt származásáról. Jellemző módon társai csak azt tudták róla, hogy Perzsiából származik. Barátai szerint Jimi Hendrix felbukkanása és viharos sikere idézett elő döntő változásokat életében és jellemében. (z-t)