Tiszta szívvel, francia filmben

„Nekem az élet attól szép, hogy olyan, amilyen.”Kleb Attila felvételeAmi a magyar filmet illeti: a most készülő Kontroll előtt háromszor hívták. Schilling Árpád Nexxt című rendezése a Krétakör Színház előadásának filmváltozata. A Jadviga párnájában éppen hogy csak jelen van. Katonai mundérban áll Buchbinder Miklós fényképezőgépe előtt. A Közel a szerelemhez című filmben egy narkós fiút játszott. De csak a stábnak. A kész jelenetet ugyanis kivágták a filmből. Nagy Zsolt mégsem volt elkeseredve. Mintha érezte volna: nemsokára úgyis eljön az ő ideje. És most Antal Nimród filmjében ő a történetbeli öt metróellenőr egyike.

Feltűnt egy remek reklámfilmben az ünnepek között. Egy telefontársaság bumfordi mosolyú cowboya, aki folyton összetéveszti az igazit a „hamissal”.

Mulatságos történet. Szellemesnek találtam. Egészen idáig azt mondtam: reklámot soha nem vállalok. Ez tetszett. Engem is elszórakoztatott.

A francia rendezővel hol találkozott?

Párizsban. A Woyzecket játszottuk sorozatban. Igazgatónk, Gáspár Máté szólt az egyik előadás előtt, hogy „Van itt egy francia csávó, filmrendező, beszélni akar veled, ha lejöttél a színpadról.” És tényleg odajött a fickó. Gratulált és azt mondta: nagyon szeretné, ha játszanék a filmjében. Ott ültem, és nem hittem el. Aztán kért, hogy nézzem meg a Sötétséget, amelyet ő rendezett. El is mentünk Süsüvel, Schilling Árpáddal egy párizsi moziba, hogy lássuk a filmet. „Ez rendben van, máris menj, és csináld meg vele a filmet!” – biztatott. És elindult a szervezkedés. Amikor a Nexxttel mentünk ki újra Franciaországba, már vittek is ruhát válogatni. Versacéhoz!

Milyen volt a film?

A Sötétség? Remek. Sok zaj, sok zörej, sok vízió, egyszer csak mélyen a húsodba vág. Nem egy jelenete hasonlított a Woyzeckhez. Egy pszichopatáról szól, aki nőket gyilkol meg, mert nem tud mit kezdeni velük. Marc Barbé a film főszereplője, ő lett az egyik partnerem az Új életben.

Nem zavarja majd a franciákat, hogy magyar színész játszik...

... bolgár emberkereskedőt! Nem franciát, bolgárt! A nevem sem francia. Bojan. Aki amellett, hogy emberekkel kereskedik, kutyatenyésztő. S mivel nagyon gazdag, elegáns öltönyökben jár. A film alapja a beteljesült és a beteljesületlen szerelem. Bojannak felesége és négy gyereke van, de halálosan szerelmes egy prostiba. Aztán megjelenik egy amerikai fickó, aki meglátja a lányt, és mindent elkövet, hogy elvegye tőlem. Előbb pénzzel, aztán erőszakkal. Nem sikerül neki. Bojan a történet végén gyilkossá válik, megöli az amerikai srácot. De amikor bemegy a tóba, a vizet simogatja. Kiderül ugyanis, hogy nagyon sok köze van a környező világhoz, az anyagokhoz, a testekhez. Mindent megfog, megszagol, megrág, mindenbe belekóstol, beleharap. Szinte szívja magába a természetet. A film végén, az óriási verekedés után, már csak az amerikai fiú lélegzetét hallja a néző, azt, ahogy akadozik, majd beáll. A legelején ugyanis gyors és lüktető.

Egyik nap Woyzeck, a másik nap emberkereskedő. Színpadon erőszak, kamera előtt gyilkolás. Nem fél?

A skatulyától?

Attól, hogy egy idő után „menetrend szerinti járattal” érkeznek majd ezek az elvetemült, veszedelmes fazonok.

Gondolkoztam már én is ezen. Valahogy tényleg errefelé tendálok. Nem szeretnék lehorgonyozni ezen a területen. Gyűlölöm az erőszakot.

Nem is volt még rá példa, hogy...?

De igen. Megesett már, hogy bekattant az agyam.

Olyankor mi következik? Munkásököl vasököl?

Olyankor oda csapok, ahova köll.

A fülével mi történt? „Rátenyerelt” valaki?

A Woyzeckben lett belőle „karfiol”. Az elején ugyanis még nem tudtam kivédeni az oda-odacsapódó gumiabroncsot. Előbb elkezdett gyűrődni, aztán Párizsban széttörött.

És az orra? Az is olyan furcsán lapos.

Egy focimeccsen törték el. Összeszólalkoztam valakivel. A vége az lett, hogy tampont kellett bedugnom az orromba, hogy le tudjam játszani a meccset.

Jól bírja a gyűrődést!

Párizsban veszélyes combizom-szakadásom volt. Egymás után kilenc előadásunk volt, és a harmadikon történt a baj. Kórház, orvos, jó tanács. Két hónapot kellett volna feküdnöm. Nem lehetett. Pénz, presztízs, szerződés. ĺgy aztán minden előadás előtt jegeltek. Egész nap feküdtem, mindenféle krémmel kentek, este rám pakolták a sok jeget, és már mentem is játszani. Még csak sántítani sem lehetett.

A francia filmet miképpen könyvelte el? Elégtételként vagy...

... nem! Az öröm és kihívás volt. Hatalmas öröm és óriási kihívás. Végig boldog voltam, hogy külföldön forgathattam. Azért, hogy itthon még nem kaptam komoly lehetőséget, nem hibáztatok senkit. Lehet, hogy velem is baj van. Nem vagyok nyomulós. Pedig sok emberrel szeretnék itthon dolgozni. Magyarországon sok a tehetséges filmrendező.

A franciatudásáról kérdezhetem?

Jelentősnek nem mondhatom. Én a filmben főleg angolul, bolgárul és magyarul beszéltem.

Magyarul?

Belecsempésztem egy József Attila-verset. A Tiszta szívvelt.

Egy óvatlan pillanatban elkezdte, hogy „Nincsen apám, sem anyám...”

Vittem magammal egy József Attila-kötetet, hogy a forgatás szüneteiben ne érezzem egyedül magam. Olvasgattam a verseket. Marc, a partnerem pedig elkezdett érdeklődni József Attila iránt. Még sosem hallotta a nevét. Fel is írtam neki, hogy nézzen utána, szerezze be a franciára fordított verseit. Aztán vittem neki egy antológiát. A huszadik század legnagyobb magyar költőinek verseit francia tolmácsolásban. A Tiszta szívvelt én fordítottam le neki angolra. ĺgy került be a filmbe is. Rábeszéltek, hogy mondjam csak el, mert mindenkinek tetszett a vers.

A haját is ehhez a filmhez vágatta le?

Nem. Már a Woyzecket is ilyen fejjel játszottam. Bojanhoz meg egyszerűen kapóra jött ez a frizura. De már szeretném megnöveszteni a hajamat. Lépten-nyomon azt hallom, hogy „Brutálisan nézel ki!” Elég volt. Hosszabb hajjal egészen más vagyok. Szeretem is, ha fújja a szél a loboncomat.

Szófiában milyen az élet? Mit tapasztalt, miközben a várost járta?

A belváros gyönyörű, főleg az ortodox templomoktól, a külső kerületek viszont iszonyú sivárak. Elsőre úgy tűnik: óriási a szegénység. Aztán rájön az ember, hogy rettentő sok pénz forog az országban. A szállodák tömve vannak turistákkal, a város szívében dzsipek és Mercedesek parkolnak. Szombaton és vasárnap ugyanúgy korzóznak az emberek, mint Budapesten. A kávéházak is tele vannak, akárcsak nálunk. Ott viszont, úgy vettem észre, kevésbé érdekli az embereket, hogy milyen ruhában járnak. De pörögnek, nagyon pörögnek. Nekünk is mindent a fenekünk alá toltak. Királyi körülmények között, a Hiltonban laktunk. Zavart is kellőképpen a fényűzés, a pompa. Minden olyan sterilnek tűnt! Az meg unalmas. Nekem az élet attól szép, hogy olyan, amilyen. Abból legalább tudok meríteni.