Tippek a hétvégi szigetelőknek

Úgy emlékszem, 70 ezer fő volt a maximum, ennyien szórakozhatnak biztonságosan. És az idei Love Parade-en történtek miatt egészen biztosan nem lesznek engedékenyek a szervezők, azaz a 70 001. látogató nagyon megszívja. (Egyébként térfigyelő kamerákat is felszereltek a szigeten, amelyekkel a tömeg mozgását tanulmányozzák, épp a tumultusok elkerülése érdekében.)
Az iparkodás azért is javallott, mert a pestiek általában egyszerre érkeznek egy-egy nagyszínpados koncertre, tízezer hasonlóan gondolkodót pedig a barátságos inkalosok sem képesek zökkenőmentesen átengedni a hídon.
Ha pedig már bent vagyunk és eljutottunk a kívánt helyszínre, érdemes még a program kezdete előtt ételt-italt vételeznünk, ha szükségét érezzük.
Ezzel az okos döntéssel akár félórás sorbanállást is megspórolhatunk magunknak a koncert után, amikor mindenki megéhezik és főleg megszomjazik.
És most lássuk, mit érdemes látnunk. A Nagy Utcaszínház, azaz a francia Compagnie Malabar szabadtéri előadását mindenképp. Esténként 10 órától indul a szürreális menet, a főutcáról érkezik a térképen jelölt helyszínre. Nos, ebben a műfajban sok hatásos és látványos produkciót láttam már a Szigeten az évek alatt, Malabarék azonban valamennyit überelik. Úgy ötvözik a színházi elemeket, a cirkuszművészetet és a zenét, hogy az ember nem tudja, hová nézzen, és mit raktározzon el az agyában: a fantasztikus jelmezeket, a bázisul szolgáló óriási álomhajót, amely az elektro-rockot játszó zenekart szállítja, vagy a nyaktörő artistamutatványokat. Gólyalábon járni nem egyszerű dolog, aki már próbálta, biztos egyetért velem. Ha viszont a gólyalábra rugókat szerelnek, és az egészet hozzákötik az ember lábához, tényleg komoly az esésveszély. A francia artisták ehhez képest hátraszaltót is tudnak gólyalábon, sőt ugróköteleznek, illetve egymás hátára ugranak, ami tényleg ellentmondani látszik a fizika és a józan ész törvényeinek. Az előadás a jó és a gonosz harcával végződik, nem árulom el, ki győz, viszont hatalmas habpartival ünneplik a győztest, a közönség bevonásával. Én is kaptam a habból a fényképezőgép lencséjére, és csodák-csodája, nem lett baja. Hiába, a varázslók ilyenek.
Szintén bővelkedik látványelemekben a mai nap legnagyobb sztárzenekarának koncertje. A heavy metal klasszikusa, az Iron Maiden elpusztíthatatlan. Tavalyelőtt márbevették a Szigetet, ahol a nulladik nap ellenére annyian voltak, mint a legmenőbb mai zenekarokon. A hiperaktív énekes, Bruce Dickinson ráadásul épp ötvenedik születésnapját ünnepelte, és nagypapakora ellenére úgy szántotta fel a nagyszínpadot, hogy öröm volt nézni. Sok más őskorszaki metálbandával ellentétben az Iron Maiden nem vált nevetségessé az idők során, azaz nem retróbulikat tartanak, hanem abszolút aktuális, elsöprő hangulatú koncerteket.
Holnap is érdemes maradni a nagyszínpad előtt. A fő attrakció ugyanis a kétezres évek egyik legnagyobb hatású csapata, a brit Muse lesz, amely élőben állítólag inkább a pszichedelikusabb oldalát mutatja, mint a nyersebbet. Már-már rocklegendák, Matt Bellamy hangja és gitárjátéka pedig sokak szerint legalább annyira védjegyszerű, mint a Freddie MercuryBrian May párosé volt a Queenben. Kíváncsian várjuk.