(T)élen: Kis foci

Szundít a labda, meg a síp (József Attila)

És meccsre idén már nem megy. Tavaszig emlékeiből él.

36-os busz Pestszentlőrincre, húszegynéhány megálló. Jahn Ferenc Kórház, itt már volt K. Dezső, egy hét, hagyjuk. A Thököly útnál száll le, nem találja a pályát. Ezt sose – ha autóval hozzák, akkor is eltévednek. Kocsma, bemegy, megkérdezi (nem iszik). Itt szemben  egy iskola, aztán jobbra be, lassít mellette egy kocsi, csapattársa, ő is kereng, ablakot letekerve megkérdez egy hölgyet, itt van, jobbra, megtalálják. A többiek már kint, átöltözik, lehet, hogy be kell állnod, mert rásérülök, mondja a csapatkapitány, aki az előzetes taktikában, körlevélben az utolsó nyolc percet ígérte neki. Kockáztat a szakvezetés… Persze csere. Szemerkélő eső, dzseki, félidő egynull, oda. Az uccsó tíz percre beállok, a szakvezetés nem túl lelkes, hááát, melegít, dzsekit le, kapnak még egy gólt, menne be, kapusunk ordít, maradj! Ő még reménykedik. Beáll, kapnak még hármat. A gólkülönbség túlzott, nem én mondom, az ellenfél. Egyik csapattársa édesanyja meghalt, részvéte jeléül az öltözőben hátára teszi a kezét, hideg a kezed. „Ha meghalok, ne kérdezd meg, mért hideg a lábfejem.” A büfében zsíros kenyér (vannak még ilyen helyek), sör. És nem kell buszoznia, a csapatkapitány hazaviszi. Ez eső még mindig.

A Keletiben (ahol a felújítás óta nincs kimért alkohol; a restik, büfékocsik már rég megszűntek, hová tart a világ?! vesztébe rohan, büfékocsik nélkül), szóval a Keletiben Nemzeti (neki örökké Nép-) Sportot vesz, az újságárus ismerős, az MTK-veteránban játszik. A Gödöllő ellen elmaradt a meccs, infarktust kapott a kapusuk. A meccs napján, délben telefonáltak, mondja K. Dezső játékosintéző, minarikede. És megbeszélik, hogy ebben a veterán korban már…

Meccs után (MTK–Nyíregyháza 2–1) fiatal vezérszurkoló odahúzza a székét K. Dezsőhöz, beszélj a régi időkről!  Ilyen öreg vagyok? Százéves partizán, aki még látta a Sárközi–Kiss–Becsei-csatársort. Nyolcvanas évek, még meg se voltál. Osztályozó a Kazincbarcika ellen, bizony, ilyen is volt. Borsó Jani kiszólt, családias hangulat, „mit játszik a Nyíregyháza?”. Az volt a vetélytárs. Nagyon ideges lettem, „játsszál! ne dumálj! egyébként vezet!”, pedig nem, hallgattuk rádión. A kocsmában nyíregyháziak, éltetik, bár vesztes, csapatukat, helyes. K. Dezső odaszól, Harmadik félidő!, piros-fehér sálas válaszol, az jó hely! (Kocsma a nyíregyházi Sóstói Stadion mellett.) Megtalálták a közös hangot, a vidéki drukker is odaül, ketten hallgatják K. Dezsőt. Nyíregyháza–MTK nullnull,  a végén Fülöp Feri befejeli. Brünyi védett, már akkor is „nagypapa” volt. Fülöp gólörömében kirohan a szögletzászlóhoz, én éppen mászom fel a kerítésre. Meglepődni nincs ideje, leteperik. Engem meg apósom rángat le a kerítésről, és megvéd a felbőszült Szpari-drukkerektől.

Szöszi presszó, Lehel téri piac, Karikás meggy, dréher, van egy szabad asztal, olvassa a Sportot (maradjunk ennél). NB III, Középcsoport, Dunaújváros PASE–Kelen 2–1, Honvéd II–Dabas-Gyón 1–1. Hugyoznia kell, a vécé százassal működik (vagy nem). Az Ádámig kibírja, unicum. Idős úr ráköszön, kiderül, ő is a meccsre jött, szurkolni. K. Dezső játszani. (Hideg van, a kocsmákban már kellően bemelegített.) Mennyi vagy, hatvanöt?, kérdi, K. Dezső kikéri magának és az úrnak egy fröccsöt (azt iszik).

Angyalföld, Vasas-pálya, itt játszanak, a műfüvön. Az igazi pályán járt nemrég, kellemes emlék. Az ultrák között szurkolt, skandált, énekelt. Nem ugráltál úgy, ahogy mi!, rója meg meccs után egy drukkertárs, öreg vagyok én már ahhoz. Két, egykor szebb napokat látott csapat (Vasas–MTK). Félidő nullnull, az új stadion építőit köszöntik, vannak vagy ötvenen. És három még élő legendát, szülinaposok: Puskás Lajos, Müller Sanyi, Ladinszki. Ünneprontás (az Illovszky-szobrot a stadion előtt a meccs előtt avatták), mert a 60. percben kiállítják a kapusukat (utolsó emberként elüti a kitörő csatárt), a tévében nézték, telefonáltak, hozzá se ért! (A kocsmában egy Vasas-drukker.) K. Dezső csapata még lő három gólt, mindhármat oda, amely mögött áll. A legszebb, ahogy nézi, bemegy a bal alsóba; ő már tudja! Még nem gól, de az lesz, jön felé a labda, már örül! Ez(ek)ért a pillanat(ok)ért érdemes élni. Meccs után a pultnál; előtte, váratlanul, egy ősz hajú, magas férfi, siet? merthogy itt álltam, mondja K. Dezső, nem kellene. Én már régóta itt vagyok, mondja a kérdőre vont, K. Dezső békülne, parancsoljon, bocs, és meghívlak, már tegezi; a férfi otthagy csapot, pultot, kimegy. Bunkó voltam, gondolja (jól) K. Dezső, és bánatában (és meccs utáni örömében) dupla unicumot kér, borospohárban kapja.

Hazai (NB II-es) meccs után tovább, Netovább, senki, már zárva vagyunk, mondja a pultosnő, akkor hogy’ jöttem be?, K. Dezső szokásos fárasztó humora. De kap egy duplát (most Bolyhos pálinkát), és közben megjönnek a drukkerek,  kiáll a kocsma elé, jön mellé egy szurkolótárs, sörrel, nagyon részeg vagyok, még őszinte ember, szidja az ellendrukkereket. Ott vannak! Csürhe!, ordít a villamosmegálló felé, K. Dezső aggódik, még idejönnek. Van nálam sokkoló, csak odanyomom! Egyszer már megkergettek. K. Dezső felszáll a villamosra, nem a fekete inges ellenszurkolókkal, messzi tőlük.

Meccsről hazafelé a villamoson két középkorú férfi, munkából jöhetnek; az egyiken fehér kertésznadrág, ezért nem látszik rajta, nagyon, a mész; a másikon fekete, csupa mész, így ülnek le K. Dezsővel szemben. Bemondják, Ferencváros pályaudvar, Málenkij Robot Emlékhely; a fehér munkaruhás megszólal, megnéztem, kis munka, ezt jelenti a málenkij robot, és arról beszélnek, miért ez a neve a megállónak. K. Dezső, rossz szokásához híven, közbeszól, elmagyarázza. (Ki kérdezett?) Innen is indultak a vonatok. Nagyapám a málenkij robotba halt bele, a Donyeck-medencében, szénbányában. Kit érdekel?

Nem fociztál te a Gammában, vagy máshol?, kérdezi egy úr, a  BEAC-ban, még most is,  válaszol K. Dezső. Akkor játszottunk egymás ellen, én a FÉG-ben játszottam. A  FÉG (Fegyver- és Gépgyár) már rég nincs; pálya, csapat se, az emlékek megvannak. Kis pálya volt, nem kellett futni. Piros-kék volt a színetek. És kitűnő a büfé! Játszol még? – Elmúltam hatvan,  már nem. Saját teniszpályám van, ott az a mozgás elég.

K. Dezső a Keletiben, Sport, a veterán újságárus mondja, háromnullra megvertük a Gödöllőt. Nem volt kapusuk, meghalt.

Budaörsi SC–MTK Budapest 1–2, Tatabánya (!), Grosics Gyula Stadion, 300 néző (nem voltunk annyian). Az MTK az élen telel.

K. Dezső téli futballálmot aluszik, álmában világnagy, lila hagymás zsíros kenyeret eszik a FÉG-büfében.