Tavasz, nyár, ősz, tél... és tavasz

A kolostor nyugalmát egy gyógyulni odaérkező beteg lány zavarja megNyomorúságos szociális körülmények között nőtt fel, és még a középiskolát sem fejezte be. Hoszszú éveken át nem érdekelte semmi, nem tudta, mit jelent a kulturális élet, moziba is csak egyszer jutott el évente. Aztán Franciaországban próbált szerencsét: utcai festő lett belőle. A mozgókép iránti érdeklődés egyik napról a másikra ébredt fel benne, és bár soha nem tanulta, miképpen kell filmet forgatni, 1996-ban napvilágot látott Kim Ki-duk első munkája. Egészen rövid idő múltán pedig sorra következtek sokkoló, morbid és brutális filmjei, mint A sziget és a Címzett ismeretlen, hogy csak a legnevesebbeket említsem.

Kim Ki-duk egészen sajátos, egyedülálló filmnyelvet teremtett: a kegyetlenséget és perverzitást, amelyek a legkülönfélébb társadalmi traumákat tárják fel, csodálatos képi világgal és költőiséggel ellenpontozza. A koreai rendező az elmúlt évek során soha nem rejtette véka alá, hogy történeteivel sokkolni akar, borzalmakat borzalmakra halmozva akarja a nézőt állásfoglalásra bírni. Nem kíméli sem a hőseit, sem a nézőket.

Kemény, brutális jelenetekkel teli filmjei után azonban 2003-ban egy letisztult, gyönyörű és poétikus munkával lepte meg a közönséget. A Tavasz, nyár, ősz, tél... és tavasz című filmjét szerencsére nemcsak Kim Ki-duk néhány rajongója láthatja valamelyik filmfesztiválon, hiszen a hazai mozihálózatba is bekerült.

A Tavasz, nyár, ősz, tél... és tavasz története Dél-Korea északi részén, egy isten háta mögötti kolostorszigeten játszódik. Itt, a világ zajától elzárva, a csupán csónakkal megközelíthető kolostorban neveli a buddhizmus tanaira leendő utódját az öreg mester.

A tavaszt felváltja a nyár. A gyermeket tizenhét éves szerzetesként látjuk viszont. A kolostor nyugalmát egy gyógyulni odaérkező beteg lány zavarja meg: a fiatalok ugyanis egymásba szeretnek, és amikor a lány gyógyultan távozik, a fiú követi. Szenvedélyes szerelmük, egymás birtoklása előbb féltékenységet, majd haragot szül.

Ősz. A fiatal szerzetes immár felesége gyilkosaként tér vissza a kolostorba, nyomában két rendőrrel. Vezekelnie kell bűneiért.

Tél. A buddhista mester elvégezte a rábízott feladatot, máglyát rak, hogy rituális öngyilkosságot kövessen el. A kolostorba hamarosan visszatér a szerzetes, hogy felújítsa a régi buddhista tanokat. Fedelet ad egy szerencsétlen kisgyermekes anyukának, s amikor az a tóba fullad, befogadja a kisfiút.

... és tavasz. Ez már az új tavasz, az új élet ébredezése. A szerzetes az öreg mester tanításának megfelelően neveli, irányítja utódját, a kisfiút.

A Tavasz, nyár, ősz, tél... és tavasz című filmben látható négy évszak a főszereplő életútjának legfontosabb állomásait jelöli. Kim Ki-duk munkája az emberi élet és az ember kulcsfontosságú érzéseinek a története, az évszakok ciklusával érzékeltetve. A tavasz a születést és a halált hozza, a nyár a szenvedélyt, az ősz a haragot, a tél pedig végre a megnyugvást jelenti. A ciklus az új tavasszal zárul, amely folytatást és egyensúlyt ígér.

A Tavasz, nyár, ősz, tél... és tavasz a művész legszemélyesebb és legkiegyensúlyozottabb munkája. Eddigi filmjeinek középpontjában a nők és férfiak közötti kiéleződött viszony, az örökös harc állt, ezúttal azonban mindez a háttérbe szorul. Kim Ki-duk ebben a munkájában a destruktív szenvedélynek mindössze egyetlen nyári epizódot szentel. Túldramatizálás helyett a melankóliát választja; fölöttébb lassú tempójú képeiből határtalan nyugalom árad. Az események azonban ennek ellenére rendkívül gyorsan peregnek.

Kim Ki-duk csodálatosan lírai, elgondolkodtató történetét, amelyben a felnőtt szerzetes szerepét saját maga játszotta el, szívesen ajánlom a figyelmükbe.