Tanít, nevel és szórakoztat

Kassa. Tanít, nevel és szórakoztat – mindez elmondható a hétvégén rendezett, immár hetedik nemzetközi dzsesszfesztiválról, melynek szervezője egy fanatikus kassai dzsesszdobos, Szabados Géza, aki, az égieknek hála, egy hangulatos klub tulajdonosa is. A két nap során négy formáció lépett a GeS klub deszkáira, ami első hallásra talán kevésnek tűnik a „fesztivál” megnevezéshez, ám a választás szempontjából akár a „Visegrádi Négyek Fesztiválja” címet is kiérdemelné, mivelhogy lengyel, magyar, szlovák és cseh résztvevőket toborzott Kassára a szervező. A The Sound Office név a dzsesszrajongók számára is idegenül csenghet, nos, egy wroclawi lánykvintettről van szó, akiket zongorán és bőgőn kísér, illetve igyekszik utolérni két férfiú. A lányok még zeneakadémiai „hallgatók”, ám ennek a színpadon semmi nyoma, magabiztosan és bájosan tolmácsolják a könnyen emészthető Benny Goodman, Count Basie, Irving Berlin és Charlie Parker-örökzöldeket, hadarós lengyel betétekkel fűszerezve azokat. Elhangzik egyebek mellett a Four Brothers orosz nyelvű változata, amelyet mi a Macskafogó című rajzfilmből, illetve a Cotton Club Singers-től ismerünk Négy gengszter címmel. Mit mondjak, eléggé bizarr ugyanez Puskin nyelvén, ám a szöveg valószínűleg humoros, mivel körülöttem sokan felkacagnak. Tükörfordításra nincs idő, máris színpadon a Borlai Trió, amely a közelmúltban feloszlott Kaltenecker Trió dobosának új formációja, a beígért szaxofonos és trombitás nélkül. Aki nem tudott arról, hogy öt embert kell várnia, semmivel sem járt rosszabbul, mint a fúvósokért rajongók. Ez a zene kissé különbözik a Kaltenecker Zsoltiéktól megszokott irányzattól, ha úgy tetszik, rockosabb, vadabb, kísérletezőbb. Borlai Gergő, a százkezű dobos állítólag még a sokat tapasztalt Szabados urat is ámulatba ejtette. A kezeit figyelni, Rodolfó bűvésszel ellentétben, csakis lassított filmen lehetséges.

Másnap Peter Lipa, az első számú hazai dzsesszmen kezdte a hangulatkeltést. Mielőtt elindultam a koncertre, a tévében találtam rá egyik új dalára, mire hazaértem, az állami csatornán épp elkezdődött lemezbemutató koncertje, azaz a szombat este Lipa jegyében telt el, ami nem nagy baj, mert az új dalok vetekednek kedvenc korongom, a négy évvel ezelőtti Čierny Peter anyagával. A szövegeket többek közt Milan Lasica és Ján Štrasser írta, így azok, akiknek fontos, mit énekel a művész, igazán elégedettek lehetnek. Lipa ügyesen tanítja a közönséget a dzsesszre, az emészthető és az elvont határán egyensúlyoz, innen már csak egy lépés a teljes elmerülés a műfaj habjaiban, és változtatlanul ő „szkettel” a legjobban széles e hazában.

Aki azt hiszi, nem lehet fokozni az élvezeteket, téved, mivel Lipa után Emil Viklický, a világhírű cseh zongorista lépett színpadra dob-basszus kíséretével, akik megérdemelnék egy részletes dicséretet, ha nem lenne ez a fránya helyszűke. Viklický annak idején matematikusnak tanult, számolgatás helyett azonban diplomát szerzett a híres kaliforniai Berklee dzsessz-gyetemen, és a szinkopikus ritmusok királya lett. Jelenleg operával foglalkozik, ám ez nem gátolta abban, hogy morva népdalokra improvizáljon, ámulatba ejtően.

Aki lemaradt, kimaradt egy ritka közösségi élményből, várhat egy évet, amíg újra lesz Kassán dzsesszfesztivál. A hozzáértő szervezésnek hála a műfaj valamennyi irányzata felvonult két nap alatt, négy koncerten. Az éjszakai jam session-ről pedig meg sem kísérelek beszámolni, zenét betűkkel kifejezni amúgy is reménytelen vállalkozás. (juk)