Tánc-lánc, sugaras szívvel

„Azt szeretném, hogy akinek megtetszik és esetleg megveszi, annak kellemes perceket szerezzek, amíg hallgatja.”Fotó: Uno PhotoA dalokat hallgatva bűbájos és vidám világ tárul elénk. Gyermekvilág. Az az igazi, ahol ugyan még mesés a valóság, de korántsem „száműzhető” a gyerekszobába. Bugyuta és talmi szövegek helyett – amiről oly sokan azt hiszik, hogy a kicsik csak ezt a nyelvet értik – kedves, szellemes, a tiszta gyermeki bölcsességre igen találóan ráérző versek énekláncát élvezhetjük. Az albumon kivételes harmóniában találkozott a költészet, a zene, az ének és az előadás. Bárdos Ágnest a nyilvános lemezbemutató előtt a „miértekről” és a „hogyanokról” kérdeztük.

Ritka alkalom, Szlovákiában és magyar nyelven pedig még inkább kuriózumként hat, hogy valaki igazán értékes s egyúttal szórakoztató és hangulatos gyermeklemezt készítsen.

Már régóta terveztem, hogy szlovákiai magyar költők verseiből elénekelnék egy csokorra valót, de valahogy nem adódott zeneszerző, akihez fordulhattam volna... Aztán egyszer, amikor Galántán járt, készítettem Illés Lajossal egy interjút. Merthogy világéletemben nagy Illés-rajongó voltam. Beszélgettünk arról is, hogy Kisorosziban élnek, ahol a neje, Lilla a tiszteletes, ő maga pedig kántorkodik. S hogy a tiszteletes asszony létrehozott egy olyan alapítványt, amely elsősorban a határon túli fiatalokat karolná fel. Ehhez kérték a segítségemet, és bizonyos dolgokban igyekeztem, tudtam is segíteni. Később az irodalmi estjeimmel meghívtak fellépni néhány alapítványi összejövetelre. ĺgy kezdődött a barátságunk. Egy alkalommal március 15-én a kisoroszi templomban adtam elő az ünnephez kapcsolódó műsoromat, amelyben énekeltem is. Illés Lajos ült az orgonánál, én meg sokáig fel sem mertem nézni a kórusra, hogy „jaj, erre most mit fog mondani...!” Aztán – mintha csak véletlenül – felpillantottam mégis, és azt láttam, hogy az orgona mögül a hüvelykujjával mutatja: „bravó, egyes”. Utána kaptam tőle egy csokor sárga rózsát, s azt mondta, nagyon tetszik neki a hangom, ír nekem egy lemezt. Hittem is meg nem is. Abban azért megegyeztünk, hogy összegyűjtök néhány verset... Az elkövetkező hónapokban többször is felhívott, és elmondta, hogy valami folkos dologra gondolt. Végül elküldtem neki a kiválasztott verseket. Nem gyerekversek voltak, de a hangulatuk szerint olyan költemények, melyekről úgy éreztem, zenét kívánnak. Pontosabban már önmagukban is zenélnek. Közben eltelt egy év, majd kaptunk egy meghívást Illés Lajos születésnapjára. Ott annyit mondott: „Ne haragudj, megbuktam! Ezek a versek nem érintettek meg. De – és ekkor jött a csoda – ezt csináltam helyette.” Azzal elővett egy cédét, amelyen egy székelyudvarhelyi költő, Majla Sándor megzenésített verseinek „nyers” változata volt.

Ebből az anyagból lett a Tánc-lánc?

Igen. És azért erdélyi költő versei, mert Illés Lajoséknak van ott, Korond közelében egy falusi házuk, ahol időnként több hétig vagy hónapig is élnek. S amikor rábukkant ezekre a versekre, megzenésítette őket, nekem. Itthon azután megmutattam néhány ismerősömnek, és miután meghallgatták, mindenki biztatott. Elsősorban Papp Sándor, a Pátria rádió vezetője és Huszár László Dunaszerdahelyről, aki a Csemadok területi választmányának titkára. Ő már régóta mondogatta, hogy fel kellene venni és ki kellene adni valamelyik előadói estem anyagát. Igaz, nem ilyesmire gondolt. De amikor meghallgatta, neki is megtetszettek a dalok. Ők ketten teremtették meg a feltételeket az album kiadásához.

Azonkívül, hogy a versek gyönyörű nyelvezettel íródtak, a cédének, illetve a kazettának van még egy érdekessége...

Igen, mivel ez tényleg egy teljes tánc-lánc. Ha az ember egy albumban gondolkodik, akkor tulajdonképpen mindkét oldala egy-egy dal. Illés Lajossal – akinek éppúgy sok óvónő és alsó tagozatos pedagógus ismerőse van, mint nekem – arról beszélgettünk, hogy valamennyien tudják, tudjuk, a gyerekek nagyon szeretnek táncolni. Hát akkor próbáljuk ki, milyen lesz, ha nem kell hárompercenként, amikor egy-egy dal véget ér, leállniuk. Táncoljanak, amíg a kedvük tartja. Most itt van tizennyolc vers, más és más dallam, s persze időnként a ritmus is változik. De van egy motívum, amely ezeket a dalokat és melódiákat összeköti.

Az album ősbemutatója október 15-én este, a Szenczi Molnár Albert Napok megnyitóján lesz Szencen, a helyi művelődési központban. Hogyan tovább?

Ez a CD, illetve kazetta tulajdonképpen nem arra készült, hogy járjam a vidéket, és rendszeresen fellépjek. Inkább azt szeretném, hogy akinek megtetszik és esetleg megveszi, annak – s természetesen elsősorban a gyerekeknek – kellemes perceket szerezzek, amíg hallgatja.