Tálalva a kanapén

Kassa. A Kassai Ifjúsági Szövetség, ismertebb nevén a Kikelet immár három éves, és nem tétlenkedik, néhány napja például Kanapé címmel saját újságot jelentetett meg. A kivitel és a példányszám ugyan szerény, a periodicitást a körülményektől tette függővé a szerkesztőgárda (szemeszterenként azért legalább egyszer szeretnék megjelentetni), a tartalom azonban mindenért kárpótol.

„Azért írtuk mi Nektek, hogy Ti olvassátok, mert akkor jó lesz Nektek, mert mi tettünk bele utibeszámolót és riportot, kalandot és verseket, beteg humort és még betegebb humort, lebegést és vadállatokat. Minden szavunk színtiszta igazság, így görbüljünk meg!” – áll a címlapon.

A meggörbülést sajnos nem tudom vizuálisan érzékeltetni, úgy, ahogy azt Ők tették, és más dolgokat sem tudok, amiket Ők tudnak azokon a szabad, fiatalos és görcsmentes oldalakon. Az egyetemisták által szerkesztett lapokban éppen ez a jó. Nagyokat lehet röhögni a poénokon, emlékezni lehet olyan bulikra, melyekre szinte minden résztvevő másképp emlékszik, generációs témákat lehet taglalni, lehet üzenni a haveroknak a sorok közt, és meg lehet villantani azt a bizonyos cikkírói tehetséget. A -wigwam- fedőnevű szabadidő-zsurnalisztát például minden valószínűség szerint tárt karokkal fogadnák a „komoly” lapok. Az ifjú költők közül Kocsis Klaudiának jósolhatunk nagy jövőt, ő egyébként a főszerkesztői teendőket is ellátja, és azt is megtudtuk tőle, hogy a magukat kassai naplopóknak tituláló gárda a középiskolás olvasókra, tollforgatókra és illusztrátorokra is számít, akiknek ugyan vannak saját lapjaik, de sebaj, sőt annál jobb. Az ilyen vállalkozásokhoz ma már elég egy számítógép, az pedig minden iskolában akad. A többi már a humán erőforráson múlik, és úgy tűnik, keleten ebben sincs hiány. Szorítunk a Kanapénak, és örülünk, hogy az újság készítése során egyetlen mókust és lepkét sem ért bántódás. (juk)