Táblabíróság

Néhány éve jött az eget renge-tő szlovák gondolat: a nagy ke-reskedelmi láncok rögvest a bejáratnál tüntessék fel szé-pen, hány százaléknyi hazai élelmiszer kel el a boltjukban.

2013-ban változott az élelmiszertörvény, dühöngött is a Tesco, a Kaufland, a Billa és a Lidl egyaránt. Brüsszel sem nézte ezt jó szemmel, mert úgyszólván a faji megkülönböztetéssel egyenlő a Tátra-alji gondolat, hiszen van egy unió, és akkor nem szabad úton-útfélen hangoztatni, milyen előállítású egy-egy termék, nem még külön táblákon propagálni... A honi agrártermékek piacának egyik legjelesebb ismerője, Ľubomír Drahovský szerint halva született ötlet volt a törvény, hogy a kereskedelmi láncok tablószerűen hirdessék: kérem tisztelettel, mi ennyi szlovákiai élelmiszer-produktumot vagyunk képesek rátukmálni vásárlóinkra. Szó, mi szó: Szlovákia meg is hátrált (újfent) Brüsszellel szemben, engedve a uniós nyomásnak. Vagy pontosabban a brüsszeli rémisztgetésnek, hogy ha nem teszünk rendet a multik bejáratánál, akkor bírósághoz fordul. Nem semmi! Nem szabadkereskedelem, nem szabadpiaci gondolkodás. Még akkor sem az, ha az üzletláncok bejáratánál a kutya nem figyelte, mekkora is a hazai élelmiszerek aránya. Hiába próbált a honi agrártárca valamelyest enyhíteni a jogszabályon, nem sikerült. Brüsszel egyetlen enyhítést sem hagyott jóvá: törölni kell a törvényből az egész fejezetet, nem kellenek a táblák, januárig kell eltakarítani azokat. Nem éppen demokratikus, ugye? Susla Béla