Szobrot állítottak Huszárik Zoltán rendező emlékére Domonyban

Monori Sebestyén alkotását Doncsev András, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkár, Vécsey László (Fidesz) országgyűlési képviselő, valamint Tantó Csaba polgármester avatta fel. Az ünnepségen részt vett a rendező lánya, Huszárik Kata színész és Sára Sándor filmrendező is.    A Huszárik Zoltán halálának 32. évfordulójára készült szobor felavatása mellett a Kossuth-díjas filmrendező, grafikus nevét viseli ezentúl a település művelődési háza is.    Doncsev András a magyar filmművészet egyik legjelesebb alkotójára emlékezve a hagyományok, az öröklött, megőrzött és átadandó értékek fontosságát hangsúlyozta.     Az államtitkár hozzátette: Huszárik Zoltán a sors kiszemeltje, de a legkevésbé sem a kegyeltje volt, 28 éves koráig járta tehetségéhez méltatlan kálváriáját és - mint fogalmazott - méltósággal várt, ahogy csak a szellemi arisztokraták tudnak.    Vécsey László emlékeztetett arra, hogy Huszárik Zoltán számára fontos volt a szülőföld és a közösségek, amelyeket szolgált. "Amit megtanult, életművével adta tovább" - tette hozzá.    Tantó Csaba polgármester beszédében felidézte Huszárik vágyát, miszerint az ember "egy lábnyomot akar hagyni maga után. Nem többet.”    Az ünnepségen a rendező lánya, Huszárik Kata színésznő felidézte: édesapja, bár fiatalon került el a faluból, mégis úgy tért mindig oda vissza, hogy tudta, itt "házat kiáltva" megállhat. Itt várta őt a szobaablak mögül az utcát kémlelő édesanya és itt várta őt valamilyen egyértelműsége az életnek.     A család nevében a színésznő azt kívánta, hogy az édesapjáról elnevezett művelődési ház váljon kulturális menedékké, s reményét fejezte ki, hogy egyszer talán megvalósulhat majd a Huszárik-emlékház is.    A Monori Sebestyén által készített bronz mellszobor - amely a művelődési ház előtt kapott helyet - a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készült el.    Huszárik Zoltán 1931. május 14-én született egy domonyi parasztcsaládban, kétéves volt, amikor apja meghalt. Az aszódi gimnáziumban érettségizve sikerrel pályázott a szegedi orvosi karra, a képzőművészeti főiskolára és a színművészeti főiskola filmrendezői szakára; a három hely közül az utóbbit választotta. A kuláktörvény miatt 1952-ben eltávolították a főiskoláról, ezután 1957-ig volt pályamunkás, olajbányász, szülőfalujában földműves, dekoratőr, biztosítási ügynök, szobafestő, művészeti előadó, 1957-től a Hunnia filmgyárban ügyelő. 1959-ben folytathatta tanulmányait a főiskolán, végül 1961-ben szerzett filmrendezői oklevelet.     Pályáját rövidfilmekkel kezdte. Már kisfilmjeiben is feltűnt a sajátosan rá jellemző filmnyelv, közülük az Elégia (1965) nagy sikert aratott. A piacere című rövidfilmje számos nemzetközi fesztiválon kapott díjat. Első játékfilmje a Krúdy Gyula világát szuverén módon, mégis hitelesen bemutató Szindbád (1971). A Csontváryban (1979) Huszárik kivételes érzékkel komponálta eggyé a festőgéniusz és az őt alakító színész sorsát. Huszárik Zoltán 1981. október 14-én hunyt el, munkásságát 1971-ben Balázs Béla-díjjal, 1978-ban érdemes művészi címmel tüntették ki, a Kossuth-díjat 1990-ben posztumusz kapta meg.