Szlovák moziév magyarokkal

Kezdjük a sort egy nyári sztorival, amely itt játszódik a Csallóközben, magyar környezetben, csupa magyar szöveggel, kitűnő magyar színészekkel: Cserhalmi György, Tóbiás Szidi, Mokos Attila, Nádasdi Péter. Peter Bebjak Barackliget című filmdrámájáról van szó, mely Peter Lipovský forgatókönyve alapján született. Bonyolult lélekvilágú, izgalmas szerelmi dráma a film, mely Babika (Tóbiás Szidi), a városi szlovák nő körül bonyolódik. A véletlen összehozza őt egy fuvarossal (Cserhalmi György), akivel egymásba szeretnek. Ha a férfi a városba szállít vidékről, boldog pillanatokat töltenek együtt. Ám a találkáknak hamar vége szakad, mivel a férfi egy idő után váratlanul elmarad. Babika elindul vidékre, hogy megkeresse. Nem találja, nem is találhatja. Elhunyt. De megismerkedik Lajcsival (Mokos Attila) és Jancsival (Nádasdi Péter), a fuvaros két fiával, s ott marad náluk. Nádasdi Péter volt e film nagy felfedezettje, azáltal, hogy maga mellé állította a nézőt a figura elementáris erővel kimutatott ellentétes érzelmeivel. Az ő energiáitól feszül a dráma olyanná, hogy tragikus helyzetei szinte összeroppantanak. Van azonban egy olyan alakja a filmnek, akit kevésbé emeltek ki: a vidéki csapos- vagy kocsmárosnő, Molnár Xénia megformálásában. Azért hagytam ki fentebb a felsorolásból a nevét, hogy ütősebb legyen, ha itt fedem fel: Molnár Xénia úgy hozta felszínre a környezetét dominanciával lehengerlő figura esszenciális vonásait, hogy lénye a groteszkbe hajló humor legkellemesebb forrásává vált a filmben.

Csak azért említjük másodikként A ház című filmet, mivel most, év vége felé mutatták be, miután egy csomó rangos fesztiválon aratott sikereket. Inkább is téli film: a hideg szlovák északon és a hideg lelkekben játszódik. Tárgya az együvé tartozás családon belül, a valahova tartozás, legyen az a család, legyen az a föld, a ragaszkodás múlthoz és hagyományhoz. Témája pedig a ragaszkodással való szembenállás. Kemény film. A szociális háttérrel lehúzott lélekről olyan kemény igazságokat tár fel, amelyekkel abszolút azonosulni tud a néző – talán ezért is tartják e filmet az év kulturális eseményének. Abban, hogy ilyen erősen hat, nagy része van a női főszereplőnek, Evának, aki – mint írtam is róla korábban – még csak gimnazista, alig érett felnőtt, mégis ő bont ki és ő varr el minden szálat. Eva, Bárdos Judit alakításában mindent megértőn és mindent átérzőn rendezi el a dolgokat saját környezetében. A menekülés és a kitörni vágyás fájdalmas gesztusaival. A legjobbakat jósolhatjuk csak a filmmel kapcsolatban a szlovák filmakadémia díjainak odaítélésekor – bár ne kiabáljunk el semmit! Tény, messzemenően kimagaslik azzal, ahogy az emberi viszonyokat érti, érzi és ábrázolja. Ahogy minden művészieskedő manír nélkül belenéz a lelkekbe és kivetíti azt, ami belül zajlik. Ahogy az életszeletben megjelenik az abszolútum.

Kerekes Vica, aki ugyanúgy nagy sikerrel játszik magyar filmekben és szlovákokban is, idén egy ütős cseh vígjátékban remekelhetett, nagyágyúnak számító színészek – Jiří Macháček és Bolek Polívka – partnereként. Jiří Vejdělek, az egyszerű, hétköznapi érzelmek filmre vitelének nagymestere hívta meg őt Vágyakozó férfiak című mozijába, amelyben a bájaival lehengerlő Šarlota figuráját úgy formálja meg, hogy nemcsak vad vágyakat kelt filmbéli partnereiben, hanem ellágyító finom érzelmekkel – megsemmisítőn – be is hálózza őket. Kerekes Vica Šarlota figurájával vulkánként teríti be csábbal a filmet. Ám úgy játszik el színészi eszközeivel ezzel a bombanő-figurával, hogy annak érzékisége mögül bonyolult lelket varázsol elő. Šarlota lelki rejtélyeit érzékeny, finom, alig-alig kibontott, inkább csak jelzett gesztusokkal játssza el Kerekes Vica, nagyon megérintőn.

Az STV képernyőjén láthattuk a Torzképek ideje című szlovák dokujátékfilmet, amelyben Mokos Attila, Boráros Imre, Ropog József és Bandor Éva is szerepelt. Franz Xaver Messerschmidt szobrászművész életébe enged bepillantást a film. Messerschmidt Karakterfejek című portrésorozata születésének hátterére világít rá ez a mozgóképes opus, amelynek egyik legátszellemültebb pillanatát – a szobrászt alakító Marek Vašut lélekállapot-ábrázolásai mellett – Bandor Éva nyújtja. Nem tesz mást, csak bejön a képbe, és modellt ül Messerschmidtnek. Ám a mester műformáló kézmozdulataira – ahogy gyöngéd simogatással átülteti a modell vonásait az anyagba – a Bandor Éva által életre keltett arisztokrata nő úgy omlik be a kéjbe szó nélkül, gesztusjátékkal, mintha a könnyed életvitelt jelképező rokokó portrévá lényegülne át.

Mokos Attilának jutottak idén a szlovák film „legjobb papjai”. Papot alakított a Cigányban, a Torzképek idejében és A házban is. Ő ma már lubickol a szlovák filmben, abszolút védjegy. Olyan mélységei vannak, amelyekkel megemeli a filmet. Mint amilyet idén a több elismerést kivívott Cigány című Martin Šulík-műben is láthattunk tőle. Ebben is, mint mindenütt – még ha indulatokkal szól is – annyi, amennyi nem sok: visszafogott, tartózkodó gesztusokkal építkezik, amelyekből lassan bomlik ki a karakter. Olyan ismerősökként hatnak a figurák, akiket Mokos Attila megteremt, hogy akár a szomszédból is betoppanhatnának hozzánk. Igazi, és ez a legnagyobb varázsa az alakításainak.

Nekik köszönhetően születtek az idei év szlovák és cseh filmjeinek legszebb magyar pillanatai.