Szilveszter Bécsnek büszke várában

Ki ne örülne, ha meghívnák szilveszterezni Bécsbe! Hát még annak, ha a Hofburgban tölthetné az év utolsó napját! De hát ez csak ábránd: a császárbál – sajnos – ebben az évben is nélkülünk zajlik.

Ismerek valakit, aki tizennyolc éve minden szilvesztert a bécsi Hofburgban tölt. Ő Banyák István, a neves dunaszerdahelyi prímás. Hozzá kell tenni: nem egyedül indul a bálba, hanem kísérettel. A zenekarával. Szívesen emlékezik az „elsőbálos” időkre. Több mint három évtizede játszik külföldön, zenekaraival muzsikált Németországban, Hollandiában, Svájcban, Finnországban és Ausztriában. Ausztriában huszonnyolc éve! A bécsi és a berlini operettszínház színpadán is fellépett; 387-szer a Csárdáskirálynővel, 295-ször a Marica grófnővel. A legendás Rökk Marika tizenöt zenekar közül a dunaszerdahelyieket választotta.

De térjünk vissza az első császárbálra. Banyák István zenekara akkoriban az operettszínpadon muzsikált, a Csárdáskirálynőben húzták Rökk Marikának. Ott figyelt fel rájuk – elsősorban a prímásra – egy közvetítő, bizonyos Alfred Mastaire, és másnap meghívta őket az ügynökségre. Olyan ajánlatot tett, amelyet nem lehetett visszautasítani. Boldogan mondtak igent.

Császárbálok azelőtt is voltak. De még sosem játszott cigányzenekar az előkelő Hofburgban. Tizennyolc évvel ezelőtt a császárbál közönsége első ízben mulatott cigányzenére.

„Az első években öten voltunk, közben bővültünk, jelenleg hattagú zenekarral muzsikálunk. Tavaly már énekesnőt is vittünk magunkkal.”

Az énekesnő a prímás unokája, és a konzervatórium ötödéves hallgatója. Magyar nótákat, roma dalokat, operettdalokat énekel. Banyák István óhaja valóra vált. Egy régebbi beszélgetésünk alkalmával azt mondta: „Fiatal nótaénekesek kellenének. Olyanok, mint az unokám.” Az első alkalommal minden (több mint egy tucat) teremben fél-fél órát muzsikáltak: „Minden teremben mást játszottunk. Négy-öt éven keresztül így ingáztunk. Később a vendégek fogadásakor játszottunk, amikor jönnek fel a lépcsőn.”

Szilveszterkor is így lesz. A fényes Hofburgban nagy a készülődés. A zenekarok készenlétben állnak. A dunaszerdahelyi zenészek hangolnak. Este háromnegyed nyolckor a prímás int: a zenekar rázendít. Háromnegyed kilencig húzzák a csárdást az érkező vendégeknek. Háromnegyed tíztől háromnegyed tizenegyig ismét ők a vendégfogadók, s amikor már teljes a vendégsereg, kezdődik a mulatság. Idén a ceremóniateremben kezdenek, ahol négy színpad is található. S ha elüti a tizenkettőt, és kigyúlnak a fények, az új esztendőt a Banyák zenekar köszönti a kettes számú színpadon, mégpedig a Pacsirtával vagy a Monti-csárdással, aztán újabb ingázás következik, hajnali fél négyig.

Keringőt is játszanak, de főleg ropogós csárdásokat. A báli közönség nemigen táncol csárdást, de azért próbálkozik. Az utóbbi években már hazaiak is feltűnnek a császárbálon, meséli Banyák István. Tavaly pozsonyiakkal találkoztak. A honfitársaink azonban valószínűleg nem tolonganak majd a Hofburgban, ugyanis a legolcsóbb jegy is több mint tízezer koronába kerül.