Szeretettel, Jozef Urban

 

Kassa, Pozsony és Zólyom – három hely, amely elválaszthatatlan Jozef Urbantól. Kassán született, itt eszmélt s érettségizett, Pozsonyban végezte a közgazdasági egyetemet, lett költő s prominens hajléktalan, majd Zólyomban találta meg lelki nyugalmát. És a Halált. Pedig csak a szerelmet, a szeretetet kereste minden idegszálával. Kassán, Pozsonyban és Zólyomban. Huszonegy évesen a Kis, dühös Robinson című kötete jelezte jöttét, valamint Ľubomír Feldek forró üdvözlete. A költőfejedelemé, akinek nem okozott gondot, hogy egy ifjú trónkövetelőnek tapsoljon. S aki később is ott állt mögötte. S aki nem hiányozhat a zólyomiak előadásából sem.Még három verseskötet (Süketnéma zene, Félholtak könyve, Hóvirágok és bibliák), két esszékötet (Egy ifjú költő szenvedései, Közel, de egyre távolabb) s egy mesekönyv (Danka varjú kalandjai) – mindössze ennyi. Ja, és egy véletlenül megtalált, kéziratnyi vers (Mikulás van). Ő követte el az egyik legelső szlovák musical, a Dávid király dalszövegeit is 1988-ban. S a dalszövegek, amelyeket mindenki ismer, mégis kevesen tudják, hogy a Miroslav Žbirka, Janko Lehotský, a Money Factor vagy Vašo Patejdl által híressé lett dalok szövegei az ő agyából pattantak ki. Az alig egy munkásévtized alatt volt pár „becsületes” foglalkozása is, a fiatalok irodalmi lapja, a Dotyky és a Mladé rozlety főszerkesztője volt, egy évig a Bibiana igazgatója, közben hetente váltogatta az albérleteit, mígnem Zólyomban végső otthonra és másodszor is családra talált. 35 év – kevés vagy sok? Petőfi már 26 évesen halott, Rimbaud még nincs 20, amikor végleg elhallgat, Villon sem él többet harmincnál, ahogy Jeszenyin sem. Örök lázadó, bohém, enfant terrible – ahogy a legendás világelődök. Az igazságot és a szeretetet kereste. „Hozzatok létre egy olyan világot, amelyben nem hal meg a szerelem” – üzente minden verssorával. A zólyomiak kamaraelőadása, amely a költőt idézi, több mint reveláció. Uršuľa Ferenčuková négy személyre írt költői játéka nem életrajzfelmondás, hanem társasjáték egy életművel, amelyben megjelennek a költő fontosabb életrajzi elemei. A lényeg azonban az üzenetátadáson van, amihez segítségül hívják a dalokat, Danka varjút, akinek áthallásos történetét Urban a saját életéből merítette, és Ľubomír Feldeket. Tőle tudjuk meg a költői pálya egy-egy fontosabb mozzanatát is. Ő olvassa fel a rendőrségi hírt is, hogy egy zólyomi fiatalember Seat Ibiza gépkocsijával ismeretlen körülmények között áttért az úttest másik oldalára, s frontálisan ütközött egy lengyel rendszámú kamionnal. Akik a színpadon vannak, Vladena Škorvagová, Barbora Špániková, Daniel Vyrostek és Ondřej Daniš, néma csöndre kényszerítik a körülöttük ülő középiskolásokat, s vannak pillanatai az előadásnak (rendezte: Richard Sanitra), amikor hisszük, hogy Jozef Urban itt járt köztünk, s várjuk, hogy az előcsarnokban kezet fogjon velünk. (S itt szóljunk az előadással egyenértékű műsorfüzetről, amelyben az alkotók, s az egykori barátok, munkatársak üzennek odaátra.) „A krisztusi kor számomra azt az időt jelenti, amikor egy férfi már túllépett a halálfélelmén. Amikor túl van a mindennapi lázadásokon, amikor végleg helyére kerülnek a dolgok, már nem csupán a cigi, a nők, a rohanások jelentik a mindennapokat. Amikor már az utódainak örülhet, akik reményt és erőt adnak a további évekhez, s már nem sajnálja, hogy valami fontos végleg elveszett az életből” – hangzik el az előadásban, s lehet, hogy Urban ezt komolyan is gondolta. Csak az idő ezt nem engedte meg neki. „Jožko, van számodra egy remek ajánlatom. Közösen árulhatnánk az illúzióinkat. Én Neked, Te meg nekem” – üzeni SMS-ben Marián Maroš Bančej a messzi távolba. S nekem az jutott eszembe, hogy egy Bettes-versfordításon kívül (amely verset Urban Grendel Lajosnak ajánlotta) a magyar irodalom nem ismeri Urban életművét, holott ha van valaki a 20. századvégi szlovák irodalomban, akit meg kellene ismernünk mielőbb, az ő.A zólyomi megrendítő hommage az előadás végén a költő hangját is megidézi. Kassa, Pozsony, Zólyom – Urban szeretetre éhes világa mindenhová elkísér bennünket.