Szerepek történelmi időben

A JÁTÉK/TÉR gyereksarok részeSomogyi Tibor felvételeiA színház életét, a színpadi szerepeket történelmi időben megidéző JÁTÉK/TÉR-ben már múltat hoz vissza az Éjkirálynő kosztümje a Csongor és Tündéből, amelyet Horváth Sándor öltött magára estéről estére. A paróka a kosztümöt tartó figurán az Amadeusból való – az is egy fényes fejezetre utal. Távolabb a kulisszák mögötti világot, titkokat, varázst idéző installáció látható: bolondos női öltöző, parókákkal, ruhákkal s a színésznők elképzelhető titkaival.

Ahogy Lakatos Krisztina, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma kurátora, a kiállítás rendezője elmondta: „A színház előcsarnoka nem tipikus kiállítási tér. A helyiség elsődleges funkcióit, térbeli domináns elemeit tiszteletben tartva nagyon nehéz volt elhelyezni például a jelmezeket. Persze a kosztümök válogatásakor más problémával is találkoztunk. Egy konkrét darabhoz készült jelmez ugyanis nem biztos, hogy húsz év múlva is ugyanaz a jelmez marad. Itt – és ez is a színház lehetőségeire utal – a jelmezeket átalakítják, és más előadásban újra felhasználják. Tehát Komáromban a pillanat művészetének a tárgyi, és látszólag maradandó kellékei is gyakran csak a pillanatnak szólnak.”

A kiállítás grafikusa, Juraj Dudáš nagyszombati képzőművész rózsaszínűre tervezte a színház történéseit, az egyes előadásait, vagyis az ötven évet illusztráló tablókat, mert mint mondja, „a rózsaszín progresszív szín”. A kiállítás megnyitóján Jarábik Gabriella, a pozsonyi Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma igazgatója a tablóknak e, nevezhető progresszívnek, ám mindenképpen figyelemfelkeltő színéből indult ki, amikor arról beszélt, hogy „nem vagyunk ugyan a túlzott idealizálás hívei, de most ebből az ünnepi alkalomból megengedtük magunknak, hogy egy kicsit rózsaszínben mutassuk be ezt az ötvenéves történelmet”. Az igazgatónő, arról is szólt, „jó érzés, hogy ilyen fiatal intézményként, hiszen csak pár hónapja működünk múzeumként, elkészíthettünk egy ötvenéves intézmény történetét bemutató kiállítást, mert ez arra nézve is reménnyel tölthet el bennünket, hogy mi is megérjük ezt a kort”.

A rózsaszínben (természetesen csak a tablók színére értendő a kifejezés, illetve a szójáték) bemutatott történet két szálon eleveníti fel az elmúlt ötven évet. Az első szál a történeti rész, amely – ahogy Lakatos Krisztina elmondta – „vázlatosan áttekinti, mi történt a színházzal ötven év alatt. A nyitó tabló a Faluszínház együttesével indít, amely az első hivatalos, de nem önálló színtársulat volt, a szlovák Faluszínház részeként működött. Két évvel a Matesz előtt jött létre. S abból a Matesz megalakulása után tizenegy színész szerződött át a színházhoz Komáromba. Urbán Ernő Tűzkeresztség című darabja volt az első bemutató, amely egy akkori kortárs darab a szocializmus építéséről vidéken.” Ebben a részben szerepel egy tabló a társulatról, a társulat összetételéről. Ennek a szövege arról is tudósít, hogy a színművészeti főiskola kérdése évekig gondot jelentett a Matesznál: nem volt elég főiskolás, vagy ha volt, azok egy-két évad után elszerződtek a társulattól. Egy-egy tabló mutatja be a Matesz meghatározó rendezőegyéniségeit, igazgatóit, valamint az épületet. Látható az objektív által megörökített első helyszín, amely a Matesznak otthont adott, a katolikus legényegylet, továbbá a Szakszervezetek Háza, amelyben nagyon sokáig albérleti státusban játszott a színház. Onnan költöztek be a jelenlegi épületbe. Ez a tabló két felvétellel azt is bemutatja, hogy a Matesz egészen a nyolcvanas évekig tájoló színház volt. E történeti rész záró tablója az elmúlt tizenkét év fontosabb eseményeit villantja fel, köztük a szétválást, amikor önállósult a kassai Thália és a komáromi társulat.

A történelmet idéző tablók A másik szál, vagyis a JÁTÉK/TÉR következő része műfaji határok, műfaji szempontok szerint csoportosítva vázolja az ötven év fontosabb, valamilyen szempontból érdekes előadásait. „Megpróbáltuk kiemelni, részletesebben bemutatni egy-egy tablón a (cseh)szlovákiai magyar szerzők műveit, a huszadik század első felének magyar drámairodalmát, a polgári dráma vonalát, a modern magyar drámát, a világirodalomból játszott drámákat, tragédiákat, komédiákat – mondja Lakatos Krisztina. – Külön választottuk a zenés előadásokat, a megzenésített vígjátékoktól kezdve a musicalig. Egy tablót szenteltünk a „kötelező előadásoknak”, hiszen jó negyven évig a színház dramaturgiai tervének, hol rögzítve, hol kimondatlanul, de megvoltak elvárt keretei. Olyan szempontokat kellett követni egyebek közt, hogy egy-egy évadban műsorra tűzzenek a baráti országok drámairodalmából, elsősorban szovjet műveket, továbbá kiemelten kezelték a szlovák és a cseh kortárs drámákat.”

A kiállítás része egy gyereksarok is. Ezt a Pozsonyi Magyar Kultúra Múzeuma munkatársai az egykori gyerekelőadásokból a színház raktárában őrzött néhány kellékből alakítottak ki, valamint azokat a fotókat felmutató tablóból, amelyek a meseelőadások, a klasszikus ifjúsági művek színpadi átiratainak egy-egy pillanatát örökítetik meg.

A JÁTÉK/TÉR kiállítás az ünnepi évad végéig látható a komáromi Jókai Színházban.