Szerelmes nők, Muzsikáló Dívák

Az utóbbi időben nem kevés gondot okoz a hangversenytermek, művelődési házak közönségszervezőinek olyan produkciót létrehozni, amely telt házat vonz. Ez nemcsak a komolyzenére, hanem már a könnyebb műfajokra is vonatkozik. Az elmúlt hétvégén, a Lions Klub és a Muzsikáló Dívák Produkciós Társulás bemutatta a Muzsikáló Dívák című zenei színházát. Quittner János ötlete, forgatókönyve nyomán és rendezésében mindenképpen egyedülálló produkciót láthattunk. A felcsendülő művek zeneszerzői különböző korokat és irányzatokat képviselnek olyan egymásutánban, hogy a sorrend egy koncertpódiumon szinte elfogadhatatlan lenne. A teljesség igénye nélkül ízelítőként csak néhány név: Aram Chacsaturjan, George Gershwin, Fényes Szabolcs, Hajdú Júlia, John Lennon, Paul McCartney, Bizet, Brahms. A zenei színházban az említett nevek jól megfértek egymással. A produkció képei: Prológus, Békeidőben, Háború után, Muzsikáló Dívák koncertje, Óda szinte észrevétlenül vezették át a nézőt az egyik korból a másikba. A zenei színház kis létszámú (9 tagú) társulatának magvát az 1999-ben alakult Desszert Trió tagjai képezik, Mátyás Zsófia, Kovács Zsuzsanna és Nagy Krisztina. Valamennyien Zeneművészeti Főiskolát végeztek, s jelenleg művészeti iskolák, zeneiskolák tanárai.

Mindhárom hölgy kiváló előadó-művész, akik különböző egyéniségük ellenére harmonikus egységet alkotnak, és valóban művészi élményben részesítik a nézőt és hallgatót. A bemutató láttán egyértelmű, hogy nemcsak egy „sima előadásról” van szó, hanem alkalmazkodva a kor igényeihez, az igényesebb néző elvárásaihoz, a művészet gazdagsága, mondanivalója, üzenete tárul a néző elé, a muzsika mellett az emberi test mozgása, a mozdulatok nyelvezete, a terek kifejezőereje, az átgondolt színpadkép varázslatos egységet alkot. Az előadás a nőkről, az anyákról, a szeretőkről, a szeretetről, az emberi kapcsolatokról és az emberségről szól.

A Muzsikáló Dívák nem szakadtak el a nézőktől, hanem kommunikáltak a hallgatósággal, s bár az előadás alatt több ízben is felfedeztem Quittner kézjegyét, szó sincs rendezői sémák ismételgetéséről, a mozdulatok, motívumok, a versek elgondolkodásra késztettek. A hetvenperces előadás percről-percre új és új kifejezőmóddal gazdagodott és képről-képre változott. Azt is állíthatnám, hogy ez a zenei színház széles tömegeket is megszólíthat, a zenés, táncos, verses alkotásnak van létjogosultsága.

Quittnernek sikerült a táncot és a mozgást zenével úgy párosítania, hogy ez az emberek közti viszony kifejezőeszközévé válhasson, a nézőre vizuálisan és szellemileg is hasson. Nem egy útkereső alkotás, mert a szerzők az utat már megtalálták, s minden bizonnyal az ősbemutatót követő előadásoknak is nagy sikere lesz.

Nem hagyhatom említés nélkül, hogy egy „élő” prudukcióról van szó, melynek behangosítása a hangmester munkáját dicséri, talán itt-ott a szöveg és zene arányát lehet még szabályozni. Elismerően kell szólni a jelmez és díszlettervezőről is. Külön dicséretet érdemel a narrátor szerepét betöltő „költő” Blahovits Márta, aki többek között Böröndi Lajos, Győri Dezső, Hervay Gizella, Kaffka Margit, Majtényi Erik verseit tolmácsolta.

A Muzsikáló Dívák bemutatójára a Mosonmagyaróvári Kulturális Központ színháztermében került sor, de valójában szlovák-magyar együttműködésként jött létre, hiszen a tanácsadók között több pozsonyi szakember is található.