Szépségben és értékben a tökély

Nem ez az utolsó, róla készült portré. Lehet ez már húsz évvel ezelőtti is, de a szeme, a tekintete semmit sem változott az idők során. Ugyanaz az eltökéltség, hivatástudat és megszállottság sugárzott belőle utolsó éveiben is, mint hajdanán, amikor zseniális táncosaival Brüsszelben megalapította mára legendás együttesét, a XX. Század Balettjét. Nem Párizsban és nem Marseille-ben, a szülővárosában, hanem Brüsszelben, a belga fővárosban. Párizs nem volt képes melléállni, hogy ott működ?tesse saját társulatát, pedig a Ballet Theatre Paris élén megmutatta, mire képes. Brüsszel nem tétovázott. Mindent megadott neki. Ott fejleszthette ki totális színházát, zene és tánc, szöveg és tánc teljes szimbiózisát.

Párizs most Béjart-t siratja.

Delejes erejű portré a Paris Match címoldalán, gazdag képsorozat a belső lapokon. Az ötvennégy éves Béjart magasztosan „repül” Velence szívében, a Szent Márk téren. 1981 júliusa: a Biennale alkalmából Vivaldi zenéjére a Fényt viszi el a lagúnák városába. 1968, Brüsszel: Béjart magányos sétája az ódon utcákon, miközben új darabja, a Baudelaire bemutatójára készül Grenoble-ban. 1972, Knokke: szeretett táncosával, élete Tűzmadarával, az argentin Jorge Donn-nal a belga tengerparton. Közös fotók legendás táncosokkal: Paolo Bartoluzzival, Mihail Barisnyikovval, Rudolf Nurejevvel, Alekszandr Godunovval.

Párizs Béjart korszakalkotó nagyságát méltatja. Késő. Korábban kellett volna. Maurice Berger, mert csak később lett Béjart, november 22-én elhunyt. Vese- és szívpanaszokkal vitték a lausanne-i kórházba, s már nem tudták megmenteni. Teste a végsőkig kimerült. Élete utolsó éveiben már sokat betegeskedett, a tánctól azonban képtelen volt megválni. Tizennégy éves korában már a párizsi Opéra National színpadán táncolt, nyolcvanegyedik esztendejéhez közeledve még alkotott. Utolsó koreográfiáját már nélküle mutatják be Lausanne-ban, ahol 1987-ben alapított új együttest. Hamvait, kívánságának megfelelően, a belgiumi Oostendénél hintették a tengerbe.

Tánc az életért című, frenetikus erejű produkciójának a műsor?füzetében írja: „Az én balettjeim legfőképpen találkozások. Élet és zene, halál és szerelem találkozik, összefutnak azok az emberek, akiknek az élete és művészete újjászületett bennem – az a táncos is újra él, aki régebben voltam, de már közelebb áll a tökéletességhez – mindahányszor megismétlik a balettjeimet. Ez a produkció megmutat valamit abból, hogy mit jelent számomra a Queen zenéje. Van benne invenció, erőszak, humor, szerelem és sok egyéb. A Tánc az életért az ifjúságról és a reményről szól. És menthetetlen optimistaként egyet?értek a Queennel: bármi történik is az életemben, a játéknak mindenképpen folytatódnia kell.”

The Show Must Go On.

A játék folytatódik: a Béjart Ballet Lausanne irányítását az együttes nem sokkal ezelőtt még jeles táncosa, Gil Roman vette át, aki 1993 óta a társulat helyettes vezetőjeként segítette mestere munkáját. Igazgatóvá történő kinevezéséről az együttest felügyelő alapítvány vezetése döntött. Az 1960-as születésű francia táncos-koreográfus a Tánc az életért videofelvételén káprázatos szólójával Mozart Thamos című opusát teszi emlékezetessé. Pár perccel később ő olvassa fel a legfájóbb levelet: „Azt mondták, ne háborúzzunk, inkább szeretkezzünk. Megtettük. Akkor most miért visel ellenünk háborút a szerelem?”

Béjart kérdezi ezt – a mi nevünkben. Béjart, aki szépségről és szerelemről, gyönyörről és fájdalomról, érzékiségről és gyötrő kétségekről szinte mindent tudott, ami embernek megadatott. Koreográfiái korunk legfényesebb, legerőteljesebb, legeredetibb és legtelítettebb táncművei.

„Erőm annak az erőnek a része, amelyet Mephisto ajánlott fel nekem: olyan erő, amely hol jót akar, hol rosszat tesz” – nyilatkozta húsz évvel ezelőtt, A mi Faustunk bemutatóját megelőzően. Ez az erő szállt most el vele oda, arra a helyre, amelyet ő maga egy?szerűen csak senki földjének nevezett. Elszállt, hogy hamvait messze vigye, egészen a végtelenbe. Kézjegyét, stílusát, szellemiségét és nemes fatalizmusát azonban itt hagyta. Azt táncosai viszik tovább, akik egy életre megtanulták: a művészetben nem lehetnek gátak, falak, tabutémák.

Nyolcvan perc alatt a Föld körül. Ez az utolsó Béjart-balett címe. December 20-án lesz a bemutatója Lausanne-ban. Nélküle és mégis vele.

„Nevetve szeretnék meghalni” – mondogatta könnyedebb pillanataiban, miközben szigorú, már-már mogorva szemmel nézte a világot. Ez maradt élete egyetlen beteljesületlen vágya. Művész?ként minden álmát megvalósította.

A tökélyt hagyta ránk. Szépségben is, értékben is.