Szarka Tamás világa szlovákul

JUHÁSZ KATALIN

Már húsz évvel ezelőtt gyakran hallottam szlovák ismerőseimtől, hogy kíváncsiak, miről szólnak a Ghymes dalai. A világzene térhódításának köszönhetően a kilencvenes évek közepétől gyakran játszották az együttes felvételeit a haladóbb szlovák rádiók, főleg a legendás pozsonyi alternatív zenei adó, a Rádio Ragtime. És bár tömegigényről akkor sem beszélhettünk, a szövegek iránti érdeklődés a nyitottabb szlovákok körében máig megmaradt.

Minden átlagon felüli dalszöveg esetében érdemes megvizsgálni, hogyan hatnak a sorok leírva, megállják-e a helyüket zene nélkül, és egyáltalán tekinthető-e versnek olyan szöveg, amely konkrét zenei formára született. Főleg mostanában, a magyar könnyűzenében mutatkozó verbális igénytelenség korában tűnik időszerűnek ez a kérdés, és értékelődik fel minden épkézláb dalszöveg. Jó néhány szövegíró adta ki könyv formában műveit, az első fecske valószínűleg Lovasi András volt 1995-ben. Az ő kötetének címe Kispál és a Borz dalszövegek, ami azt sugallja, hogy a szerző nem tartja verseknek ezeket az alkotásokat. Hasonló a helyzet Bródy János (Bródy János összes dalszövege 1965-2003) és Müller Péter Sziámi (Dalszövegkönyv, 2005) esetében is. Adamis Anna viszont verseknek nevezi saját szövegeit.

A Ghymes számára tudtommal mindig is fontos volt a dalok mondanivalója. Szarka Tamás ezelőtt is jelentetett meg versköteteket, részben olyan szövegekkel, amelyek nem kerültek megzenésítésre. Stílusára azonban többnyire a dalforma volt jellemző, illetve az a sajátos hangulati és tematikai irányvonal, amely a népköltészetből indul, és mégis a mai korra reflektál. Gyakoriak nála a meglepő, váratlan szószerkezetek, hatásos képzettársítások, a népi alapra felrakott egyéni díszítések. Emellett jellemző rá a játékosság, a könnyedség, még akkor is, ha éppen bibliai vagy történelmi témát dolgoz fel.

A könyv kapcsán érdekes kísérlet lenne csokorba gyűjteni olyan emberek véleményét, akik még sosem hallották ezeket a dalokat, azaz olvasás közben nem szólal meg automatikusan a fülükben a zene. Én a Ghymes szinte valamennyi számát ismerem, úgyhogy némiképp nezehebb dolgom volt.

Első ránézésre feltűnt, hogy a kötetben kizárólag a 2013-ban megjelent két dupla válogatás CD-n (Best of Ghymes, Ghymes Live) található dalok szövegei szerepelnek, még a sorrend is ugyanaz. (Csupán két dal, az Ej de igen nagy kár és a Bárka hiányzik). Márpedig egyáltalán nem biztos, hogy a legjobb Ghymes-dalok szövegei egyben a legjobb Szarka Tamás-szövegek is. Én a magam részéről biztosan beválogattam volna a kötetbe például a Teremlakót, Holnaputánt vagy a Kés a szájbant, és biztosan kihagytam volna a Csillagreggae-t, vagy épp a címadó Tánc a hóbant).

A könyvben szereplő szövegek közül néhányat kiemelkedően jónak tartok, ilyen A bor a vér, a Ződ hajlnal, a Szárnyaskezű szeretők és a Mária altatója. A többi korrekt mestermunka, és ha a magyar dalszövegírás mélyrepülése tovább tart, tíz év múlva tényleg versekként fogják emlegetni ezeket is.

És most nézzük a szlovák fordításokat. Nos, többségükben meglehetősen merész, szabad átköltések, önálló életet élő művek, amelyek inkább a magyar eredeti hangulatát igyekeznek visszaadni, mintsem a szó szerinti tartalmat.

Silvester Lavrík a szlovák kulturális élet sokoldalú egyénisége – prózaíró, drámaíró, színházi rendező, esszéista, publicista, nem mellesleg Márai Sándor egyik legnagyobb szlovák rajongója. Magyarul viszont nem beszél, ezért Garajszki Margit volt segítségére, ő készítette a nyersfordításokat és utólag is belenyúlt Lavrík fordításaiba. A végeredmény tehát kettejük közös munkája. Nézzünk néhány egészen eredeti megoldást.

Füge fakad forró szigeten, / Sapka vacog fagyos fejemen. – Figa je od slnka horúca, sladká, / pod snehom zvoní / bláznova čiapka. (Alhambra) Mégis megy a mélybe / Látod: megigézte / Vissza-vissza-vissza nem kapom – Chytíš, hlboko zasiahneš, / vidíš: mieriš presne / skry sa-skry sa, s krysami ostávam! (Tűz, víz), Folyó, lassan folyj, / Semmi sem komoly, / Édesem, dalolj, / Szíveket rabolj. – Pomaly voda teč, / čo bolo, už je preč, / spievaj srdcom, milá, / ukradni ma, chvýľa. (Semmi baj), vagy a kedvencem: Nincsen ész, ami vezetne, / Nyakkendő van helyette – Nanič je mi taká hlava, / aj kravata mi ňou máva. (Ződ hajnal).

Szlovák ismerőseim többet kaptak ezzel a zsebkönyv méretű kiadvánnyal, mint amikor egy-egy koncerten szinkrontolmácsoltam nekik. Úgy kerülhetnek közelebb Szarka Tamás világához, hogy azt egy másik „jó ismerősük”, Silvester Lavrík színezi ki nekik, nyelvileg és stilisztikailag egyaránt.