Suttogó betűk a kultúra óriáskerekén

Liliane Csuka és a „kultúrák kereke”Somogyi Tibor felvételeVannak képzőművészek, akik mielőtt hozzákezdenek az alkotáshoz, pontosan eltervezik és tudják, mit – és miért – is szeretnének létrehozni, mit szeretnének vele üzenni a majdani közönségnek. És vannak képzőművészek, akik nem mindig terveznek előre, viszont mindig nyitott szemmel, nyitott lélekkel járnak, és tévedhetetlenül rátalálnak azokra a tárgyakra, azokra a témákra, amelyek megihletik őket.

Liliane Csuka svájci képzőművész, akinek ma 18 órakor nyílik kiállítása a somorjai zsinagógában, ez utóbbiak közé tartozik. Ennek egyebek mellett az a magyarázata, hogy imádja a természetet, és alkotásainak jelentős része a természetben, a természetből születik – tájinstallációkat készít. A tájban pedig – igazi természetbarátként – nem „rendezkedhet”, nem készíthet előre terveket, hanem azt használja fel, ami adott vagy amit a természet már eldobott, kiselejtezett.

„Hagyom, hogy az anyag, a tárgy vagy a környezet, a hely, ahova meghívnak dolgozni, hasson rám, és elindítson bennem egy ötletet, egy gondolatot – avat be a munkamódszerébe a képzőművész. – És az is előfordul, hogy amikor belekezdek egy munkába, még magam sem tudom, mi fog belőle születni. Ettől még izgalmasabb kalanddá válik számomra az alkotás.”

Művészete a hazai közönség előtt sem teljesen ismeretlen, hiszen Liliane Csuka visszatérő vendége az At Home Gallerynek, ahova először 1998-ban látogatott el, és ahol Oszlopok című installációját mutatta be. Tavaly egy kis csapat képzőművészeti középiskolás fiatallal töltött egy hetet a Művészetek Házában – velük is tájinstallációt készített. A Dunából kiemelt uszadékfából egy hatalmas fakígyót varázsoltak a folyó partjára.

Liliane Csuka ezúttal nem tájinstallációval várja Somorja és környéke művészetkedvelő közönségét. Új projektjének a zsinagóga régi falai között talált megfelelő helyet. Mint mondta, nem igazán szereti a hagyományos múzeumokat, inkább az olyan helyeket, amelyeknek különleges légkörük, „lelkük” van. És a zsinagógát is ilyennek tartja.

A természet mellett meg egy téma van, amely folyamatosan megjelenik művészetében: a kommunikáció – emberek, kultúrák, nemzetek között. Ez Liliane Csuka életében is fontos szerepet játszik. A többnyelvű és kultúrájú Svájcban született, édesapja magyar volt, most Normandiában van az otthona, de évekig élt Angliában is. Ott kezdett el írni – mert mint mondta, Angliának olyan a légköre, hogy még a földből is történetek bújnak elő –, és akkoriban az is megfordult a fejében, hogy a képzőművészet helyett az írásnak szenteli az életét. Végül is másként alakultak a dolgok, az írást, pontosabban a betűt azonban új installációjába is belecsempészte. A három méter átmérőjű kerék sugarait papírcsíkok alkotják, a különböző korok és kultúrák írásjeleivel. A kerék lassan, méltóságteljesen forog, a papírszalagok pedig sejtelmesen „suttognak”. „Azt szerettem volna érzékeltetni a mozgó kerékkel, hogy a különböző kultúrák egyenrangúak, egyik sincs a másik fölé rendelve” – mondja a képzőművész.