Suburbicon: Minden rosszat odaát keress

Clooney mozija ugyanis olyan, mintha két filmet kapna a néző. Van benne egy remekül felépített, izgalmas, horrorisztikus bűnügyi szál – a Coen fivérek huszon-egynéhány éve íródott forgatókönyve alapján –, valamint Clooney hozzájárulásaként egy kicsit elvontabb vonal, amely egy színes bőrű család beilleszkedésének problémáját boncolgatja. Egybefolyik ugyan a két sík – főleg az egymás szomszédságában elő fehér és fekete kisfiú kapcsolata révén –, de igazából nehezen értelmezhető a kapcsolódás, illetve nehezen egyértelműsíthető a két szál váltakozásának és találkozásának a lényege.

Clooney nyilatkozata lehet ehhez sorvezető. A színész-rendező elmondta, hogy filmjét a Trump kampánya során elhangzott azon beszédek ihlették, amelyeknek a kerítésépítés volt a lényege. A Suburbicon egyik szála a kerítésépítésről, a beilleszkedés ellehetetlenítéséről, az összeférhetetlenségről, az eleve, vagyis alapból való elutasításról szól. A rendező magyarázata szerint a félelemkeltő horror (ez egy biztosítási csalás következményét meséli el) és az új jövevényekről szóló szál (amelyben a fekete családot akarják meglincselni) eseményeit szemlélve a nézőnek olyan kontrasztot kell meglátnia és megéreznie, amelyből felmérhető, hogy a félelem(keltés) valódi forrása a filmben nem a fehérek zárt közösségébe épp beköltözött fekete család. Vagyis nem az ő megjelenésükről, kultúrájukról és életvitelükről forgatott kockák tartják rettegésben a nézőt, hanem inkább azok az egyre elborzasztóbb események, amelyek a szomszédságukban elő fehér család tagjaival és otthonában történnek.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"295819","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]

A film visszavisz az 1950-es évekbe. A helyszín Suburbicon, a valóságban nem létező, kitalált rendezett kertváros, ahol békésen élnek egymás mellett a kedves, jó benyomást keltő középosztálybeli fehér amerikaik, elválasztó kerítés nélkül sorakozó elegáns házaikban. A városka mindennapjaiba aggódást és félelmet kiváltó változást hoz, hogy az egyik megüresedett házba – a mindenki által megbecsült Gardner Lodge (Matt Damon) szomszédságába – beköltözik egy színes bőrű család. Mindkét szomszédnak van egy kisfia, s azt követően, hogy a fiúk első alkalommal együtt baseballoznak, valakik behatolnak a Lodge család otthonába, és szörnyű tragédiát okoznak. Ez felforgatja a Lodge család és a kertváros idilli életét. Az esetért a lakosok az újonnan beköltözötteket okolják, és ettől kezdve folyamatosan zaklatják őket. Mindent elkövetnek, hogy beilleszkedésüket ellehetetlenítsék, és elérjék, hogy minél előbb továbbálljanak. Előbb csak apróságoknak tetsző kellemetlenségeket találnak ki ellenük, például sokszoros áron akarnak eladni nekik árut a helyi vegyesboltban. Aztán magas kerítést húznak az otthonuk köré... és sorjáznak még durvább dolgok is.

Jó ideig szórakoztató ez az ördögi vígjáték – a hatásos kiindulóhelyzet sokáig fennmaradó misztikusságának köszönhetően. Egy darabig – kísértésbe esve – a néző is hajlamos azt hinni, hogy a véres támadás, a brutális gyilkosság, a rejtélyes haláleset szálai az egyre elszigeteltebben és mind nagyobb bizonytalanságban elő színes bőrű családhoz vezetnek. Ám ahogy mind nagyobb veszélybe kerülnek Lodge még életben lévő családtagjai, fokról fokra világosodik meg, hogy nem azokat kell okolni minden rosszért, akiket a suburbiconiak okolnak. A váratlan, meglepő vég aztán végképp összezavar. Kiderül, hogy a rossz a túloldalon van. A bűnügy megoldódik ugyan, de a másik szál kisiklik mellőle. Igaz, arra nehezebb megoldást találni.