Štatút és štatutárny zástupca – magyarul

Az eredetileg ’alkotmány’ értelmű latin statutum a szlovák nyelvben štatút, a magyarban statútum formában él, e három szó jelentése azonban ma már nem azonos, sőt a magyar és a szlovák szó használata között is jelentős eltérések vannak. Mivel adataim szerint a szlovákiai magyarok számára a szlovák štatút és származéka, a štatutárny melléknév, pontosabban ezek magyar megfelelői gondot okoznak, szükségesnek látszik e szavak használatáról néhány szót ejteni.

A szlovákban a štatút ma már köznyelvinek számít, hiszen az értelmező kéziszótár is feltünteti, mégpedig két jelentéssel: 1. ’szervezeti szabályzat, alapszabály’, pl. štatút súťaže, spolku; 2. ’törvényben szabályozott jogviszony, jogállás’, pl. štatút utečenca. A szlovák idegen szavak szótára csak az első jelentést közli, bár kissé kibővítve: ’alapszabály, valamely intézmény létesítésére és működésére vonatkozó szabályok, előírások’. A magyar értelmező szótárban is megtaláljuk a statútum szót, de a szlovákétól eltérő jelentéssel és történelmi szakszóként: ’valamely városnak vagy vármegyének törvénnyel nem rendezett életviszonyait szabályozó jogszabály’; ’mezőváros, község által hozott rendelet, ill. valamely céh működését meghatározó okirat’. Az idegen szavak szótárai a statútum mellett a ’szervezeti szabályzat, rendtartás’ jelentést adják meg, arról azonban nem nyilatkoznak, milyen szövegösszefüggésben használatos e szó. Az internetes előfordulások azt mutatják, hogy napjainkban a statútum leggyakrabban az általános ’vmely intézmény jogállását, szervezetét stb. rögzítő alapokmány’ jelentésben olvasható, így pl. statútum a szerzetesrend alapszabálya (klariszszák statútuma), valamely magyarországi központi hivatal létrehozásáról szóló, annak feladatköreit összefoglaló kormányrendelet; a Nemzetközi Büntetőbíróság alapokmányát gyakran római statútum néven említi a szakirodalom; illetve legújabban az erdélyi autonómiatörekvések kapcsán bukkannak fel a nemzetiségi statútum, illetve Székelyföld-statútum kifejezések. A szlovákiai magyarok a štatút szóval leginkább ebben a jelentésben találkoznak: ’valamely szervezet, települési önkormányzat, egyesület (szlovákiai magyarul: polgári társulás) stb. alapvető adatait, szervezeti felállását és működési szabályait rögzítő alapokmány’. Érdekes módon ezekben az esetekben Magyarországon nem a statútum szó használatos, hanem kifejtőbb magyar megfelelője: szervezeti és működési szabályzat (gyakran rövidítve, SZMSZ formában fordul elő). Ha a működési szabályokat külön dokumentum rögzíti, akkor a štatút megfelelője a szervezeti szabályzat.

A štatút főnévhez kapcsolódó štatutárny esetében azonban már nagyobbak a különbségek a szlovák és a magyar között: a magyar statutáris a korábban már említett ’önkormányzati szabályrendelet’ jelentéshez kapcsolódik, pl. olvashatunk a régi bányavárosok statutáris szokásjogáról. Mai intézmények, szervezetek, egyesületek kapcsán a statutáris csak határon túli (pl. szerbiai és szlovákiai) szövegekből adatolható. A szlovákban a štatutárny a leggyakrabban a štatutárny zástupca (röviden štatutár), illetve a štatutárny orgán kifejezésekben fordul elő, jelentésük: ’statútum szerinti, statútumnak megfelelő képviselő, szerv’. E kifejezések magyar megfelelőiben azonban nincs utalás a statútum-ra, azaz a szervezeti és működési szabályzatra; magyarországi szövetekben a tipikus megoldás ez: XY szervezetet (intézményt, egyesületet stb.) az elnök (az elnök és az alelnök, az igazgató stb.) képviseli. Ha főnévi formát kívánunk használni, akkor eszerint elegendő a (szervezet/egyesület) képviselője, illetve a hivatalos képviselő, még jobban kifejtve az aláírási joggal rendelkező képviselő kifejezés.

www.gramma.sk