Sikerre ítélt Producerek

Mel Brooks, vagyis Melvin Kamenski nem csinált mást egész életében, mint a világra hagyományozta hihetetlen humorát és szellemességét, az igazi zsidó humort, amely mer tükörbe is nézni, s azt sem bánja, ha az néha összetörik. Brooks hősei képesek az állandó feltámadásra, s talán ez a legfőbb üzenete a szerző sokoldalú pályájának. Brooks ugyanis nemcsak rendezőként, hanem dalszövegíróként, zeneszerzőként és sokszor színészként is jegyzi a saját produkcióit, s hogy nem akármilyen sikerrel, azt jelzi, hogy az amerikai showbiznisz mind a négy legfőbb díját, a Tonyt, az Oscart, az Emmyt és a Grammyt is begyűjtötte már. Olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint a Világtörténelem, a Drakula halott és élvezi, a Robin Hood, a fuszeklik fejedelme vagy az Ifjú Frankenstein, amelyből a minap készített musicalváltozatot.

De mielőtt a Frankensteint ismét elővette volna, megzenésítette a Producereket. Jó színházi szakemberként mert építeni saját Oscar-díjas forgatókönyvére, és tudta, hogy egy bombabiztos musicalsikerhez elég 4-5 fülbemászó dallam, a többit úgysem jegyzi meg az amúgy is zenei túlkínálatban szenvedő közönség.

A Producerek ötletéhez Brooksnak elég volt szétnéznie a Broodway-n, s felvállalnia a vetélytársak haragját. Beindulhatott a darab utóélete is, s bizonyára sokan mutogattak egymásra annak idején, míg mások csak mérgesen legyintettek: ez a Brooks musicalhősökké avanzsált bennünket. Max Bialystock (lehetne akár maga Brooks is) túl van már sikerei zenitjén, sorra buknak meg a darabjai. Nincs az a téma, amely ne menne tönkre a kezei között, s amikor felmegy a függöny, a Schubert Színházban épp a Funny boy című musicalja rúgja az utolsókat. De a nagy Bialy (Marián Slovák) nem adja fel, s 85 év fölötti szeretőinél már pénzt gyűjt az újabb bemutatóra. Ekkor robban be a lakásába, s egyúttal az életébe egy kétbalkezes könyvelő, Leopold Bloom (Kassai Csongor), akinek, miután átnézi a számlákat, s kimutatja a nyilvánvaló csalást, szenzációs ötlete támad. Olyan musicalt kell bemutatni, amely már a bemutatón csúfosan megbukik, de anyagilag egy időre rendbe rakhatja Max szekerét. Elindul a hajsza tehát a garantáltan legrosszabb darab, rendező és színészek megszerzéséért. S ekkor derül ki, hogy a feladat nem is olyan egyszerű. Hosszas keresgélés után rátalálnak a Hitler tavasza című fércmunkára, amelyet egy neofasiszta, korlátolt agyú galambtenyésztő, Franz Liebkind (Michal Rovňák) írt, s némi rábeszélés után sikerül megszerezni a homoszexualitását nagy dobra verő, de annál kevesebb tehetséget felmutató Roger de Bris-t (Štefan Skrúcaný) rendezőnek. Minden adott hát a hatalmas bukáshoz. A szálakat tovább keveri egy kimondhatatlan nevű svéd lány, Ulla (Eva Sakálová), aki szintén színésznői babérokra vágyik, de előbb felforgatja Max és Leopold lakását, majd szívét is. Ahogy az már lenni szokott a showbiznisz világában, a közönség reakcióit nem lehet megjósolni, s a Hitler tavasza az évad legnagyobb sikere lesz. Max adócsalás és egyéb bűntettek miatt börtönbe kerül, míg az ügyefogyott Leo Ullával és 2 millió dollárral Rióba menekül. De mint általában minden musical, ez is happy enddel végződik, Leo hazatér, hogy csatlakozzon bűntársához a börtönben, s szabadulásuk után ott folytassák...

Ügyes, nagyon ügyes producere (Wanda Hrycová) van a szlovákiai előadásnak, amely minden nézői elvárást kielégít. Pazar díszletek (Pavol Andraško) és jelmezek (Ľudmila Várossová), valamint mozgalmas koreográfia (Ján Ďurovčík) mellett tökéletes hangfelvétel (Braňo Kostka), tájainkon nemigen látott fényeffektusok (Ján Ďurovčík), maira hangolt dalszövegek (Ján Štrasser) és biztos kezű rendezés (Andrej Hryc) fémjelzi a pozsonyi-kassai Producereket, amelyben hallatlan biztonsággal és könnyedséggel lubickolnak a színészek. Marián Slovák Max Bialystockja tudja, hogy az élet milyensége többnyire csak rajtunk múlik, s egy-egy bukást még számtalan siker követhet. Igazi életművész, aki lubickol a Broadway útvesztőiben, s méltó partnert talál Kassai Csongor Leójában. Kassai alig egy évtized alatt feliratkozott a klasszisok közé, mindent tud, amit ebben a szakmában tudni lehet, s azt a legnagyobb természetességgel vezeti elő. Bravúros alakítás kettőjüké, de a többiek is felnőnek hozzájuk, s mind Eva Sakálovának, Štefan Skrúcanýnak, Horján Viktornak vagy az Ölelj-Csókoljt adó Miroslava Marčekovának vannak igen szép pillanatai. Biztos sikerfigurát hoz Michal Rovňák is Franz Liebkind szerepében, bár az elején érezzük, hogy nem könnyű kibújnia Marián Labuda (akivel alternálja a szerepet) köpönyegéből.

Háromórás varázslat a kassai Producerek, amelyet a viszonylag borsos jegyárak mellett is érdemes megnézni, hisz semmivel sem marad el a prágai vagy a budapesti előadástól. Szinte már élek a gyanúperrel, hogy az alkotói azzal a szándékkal vágtak bele az egészbe, hogy csúfosan megbukjanak. (Juhász Dósa János)