Séta az ikertornyok közt

Robert Zemeckis IMAX technikával forgatott, Kötéltánc című filmjéhez megtalálta a legalkalmasabb témát. Philippe Petit francia akrobata élettörténetét dolgozza fel, aki kötélen átsétált a párizsi Notre Dame két tornya között. Később, 1974-ben pedig – világszen-zációként – ugyancsak egy szál kifeszített drótkötélen „rótta” végig a World Trade Center két tornya közötti távot. Szédítő a film.

A hatalmas vászonról három dimenzióban kiterjedő látványtól, a feneketlen virtuális mélység átélhetőségétől, illetve átélésétől az is tériszonyos lesz, aki addig nem volt az. A Kötéltáncnak vannak pillanatai, amelyek valós szédületet keltenek; a néző beleszédül, ha egyáltalán meri követni a magasban zajló eseményeket, a szinte hihetetlen lépéseket és egyensúlyozást. A teljes beleélhetőség a (film)technikának köszönhető. Hihetők, ezért tökéletesen működnek a trükkök. Precíziós pontossággal kidolgozott és helyre tett minden illúziókeltő elem, az ikertornyokat megteremtő digitális trükk.

De nemcsak a frenetikus, idegekig ható, borzongató látványa miatt jó és egyedi a Kötéltánc, hanem a történetnek köszönhetően is. Több minden tudható a hőséről, hiszen Philippe Petit magasban véghez vitt, világszenzációs akrobatikájáról, magáról a teljesítményéről bizonyára sokan hallottak. Zemeckis mozija megmutatja azt is, ami e mögött az illegális teljesítmény, mutatvány mögött van. A Kötéltánc ugyanis életrajzi film. Az egyes eseményeket, Philippe Petit érdekes karrierjének kiugró fejezeteit maga az akrobata meséli el és kommentálja. Robert Zemeckis pedig a különös személyiségek élettörténetét Oscar-díjat érő, feszült drámaisággal, hatásosan tudja mozgóképes átirattá varázsolni (gondoljunk csak a Forrest Gumpra).

Philippe Petit-t (Joseph Gordon-Levitt) már zsenge gyerekként megcsapja az artistalét szele, és Rudy Papa (Ben Kingsley), a legendás cirkuszos támogatásával különleges mutatványokra készül. A felcseperedő fiú azonban úgy érzi, nem a manézs zárt világát akarja meghódítani. Többre, valósabb teljesítményekre vágyik. Amikor egy fogorvosi váróban egy újság címlapján megpillantja az épülő Világkereskedelmi Központ ikertornyait, meghódításukban megleli a kihívást. Barátokat, társakat, segítőket szerez.

A támogató kis csapat a mindenre elszánt kötéltáncossal együtt szervezkedik, készülődik és építi a terepet. Onnantól, hogy elkezdik a kötelek rögzítését és kifeszítését, egészen odáig, hogy Philippe Petit biztosítókötél nélkül hosszú oda-vissza sétákat tesz a két torony között (miközben beavatkozik a rendőrség is), a film ennek az észveszejtő mutatványnak a megjelenítése. S bár tudjuk a végeredményt, Zemeckis olyan zseniális szerkesztéssel építi fel az akció minden apró mozzanatát, hogy egy kicsit belehalunk az izgulásba és az izgalomba. Élményteremtésben új távlatokat nyit a Kötéltánc. Illúziókat keltő trükkjeivel olyan magasságokba jár, ahonnan már-már – technikai kategóriáival – az Oscar is látszik.