Se humor, se dráma

Talán nincs még egy olyan életválság, amely jobban illene a romantikus komédiák vagy a romantikus regények receptkönyvébe, mint a párkapcsolat lezárása. A Szex és New York, valamint az Emily Párizsban című romantikus vígjátéksorozatok alkotója, Darren Star és a valóban ötletes szitkom, a Modern család írójaként, producereként ismert Jeffrey Richman közös munkája, az Újra szingli (Uncoupled) című nyolcrészes széria egy olyan negyvenes évei végén járó férfiról (Neil Patrick Harris) szól, akinek az élettársa (Tuc Watkins) már többször elmondta, hogy nem kér semmit az 50. születésnapjára, de az évforduló mégis váratlan meglepetést tartogat számára: a mérföldkő „kellemesen, nyugisan” történő ünneplése helyett egy nagyszabású, méregdrága, hónapok óta szervezett meglepetésbuli fogadja. Míg a befutott ingatlanos biztosra veszi, hogy párja majd teljesen oda lesz ettől, az első jelenetekben meglehetősen rezignáltnak és szomorúnak bemutatott férfi is készül valamivel – nem is akármivel, ugyanis a délelőtt folyamán elköltözött a közös New York-i ingatlanukból.

Az Újra szingli a sablonos amerikai szitkomok mintájára bontja ki a cselekményt, amely tulajdonképpen néhány tételmondattal maximálisan felvázolható. Michael Lawson nyolc epizódon keresztül próbál megbirkózni a ténnyel, miszerint Colin tizenhét év után szakított vele, ráadásul látszólag minden konkretizálható ok nélkül. Ugyanez a Michael Lawson nyolc epizódon keresztül megpróbál megtenni mindent, hogy ne csak megértse, hanem vissza is hódítsa a kedvesét, aki tulajdonképpen már a füle botját sem mozdítja a neve hallatán. Ezzel párhuzamosan, már mondanunk sem kell, hány epizódon keresztül végigkövethetjük hősünk baráti találkozóit és beszélgetéseit a manhattani LMBT-közösség számtalan tagjával, akik arra biztatják, hogy gabalyodjon kalandokba a homo- és biszexuális férfiak legnépszerűbb társkeresőappján, a Grindren, amelyeknek eleinte kicsit vonakodva, aztán egyre nagyobb örömmel eleget is tesz. Persze, az élet nem csak testi örömökből és siránkozásból áll, néha azért dolgozni is kell – Michael pedig kifogta a legkekecebb ügyfelét, Claire Lewist (Marcia Gay Harden), a válófélben lévő luxusfeleséget, akit férje most cserélt le egy harminc évvel fiatalabb hölgyre.

A Richman által jegyzett epizódok olyan rosszul megírtak, erőtlenek és súlytalanok, hogy folyamatosan az jut eszünkbe, hogy az alkotók úgy igyekezhettek valami nézhetőt kiklopfolni az anyagból, mint a közmondásos rossz ló. Magyarán, hiába iparkodtak, mégsem mentek semmire, mert levegőbe – hogy szofisztikáltan fejezzük ki magunkat – nem lehet várat építeni. Persze, ettől a műfajtól nem várhatunk képi metaforákat vagy a sorozatnyelv megújítását, de azért annál jóval többre számítottunk, minthogy szüntelen azt hallgassuk, hogy ki kinek melyik testrészén játszadozna el, vagy félmeztelen férfitesteket pásztázzunk. Humor és dráma hiányában még a főszereplő, az Így jártam anyátokkal című népszerű szitkom főszereplője, Neil Patrick Harris sem tud értelmet adni ennek a habkönnyű citrom-szörpnek, amelyet – jobb híján – csak az Oscar-díjas Marcia Gay Harden és a veterán Broadway-sztár, André De Shields tesz nézhetővé. Már amennyire.

(Újra szingli, 8x30 perc, Netflix)