Sárga cirkusz a világ körül

A csotrogány járműveken a cseh, szlovák és lengyel férfiúkból álló nyolcfős legénység az utolsó kalandot Dél-Indiából úttalan utakon hazaindulva élte meg; Pakisztánon, Nepálon, Kínán, Kirgizisztánon, Üzbegisztánon, Oroszországon, Ukrajnán keresztül rótták a kilométereket Szlovákia és Csehország felé. 

Útközben egy autós cég képviselőjének (aki meglehetősen rácsodálkozott a túra résztvevőire, még inkább a felszerelésükre) azt is elmagyarázták – bátorítva a nézőket hasonló vállalkozásra –, miért a maga korában mindenki számára hozzáférhető Trabantot, az egyszerűség szimbólumát, nem pedig valamilyen, túrázásra alkalmasabb járművet választottak közlekedési eszközül az útra. Magyarázatuk szerint azért, hogy tanúságát adják annak – ezért is készült többrészes mozgóképes dokumentum a csapat világjárásáról –, hogy szerényebb ráfordítással, kisebb komforttal is el lehet indulni akár a legigényesebb útra is, be lehet járni a nagyvilágot, és ehhez nem szükséges a legdrágább terepjáró. 

Dan Přibáň azt is kifejtette (ezt már a vásznon kívül), hogy filmjük azért is lehet kedves a néző számára, mert régiónkban szinte mindenkinek van valamilyen átélt vagy elbeszélés nyomán szerzett Trabant-élménye, akinek meg nincs, annak a sárga cirkusz vonulását látva kontinensről kontinensre a kis kétütemű négykerekű bizonyára szerethető, muris kis járgánynak tűnik. 

Az út vele nekünk nézőként pedig olyan rokonszenves kalandorságnak, amely kikapcsol, elszórakoztat – a legénység találó és mindig helyénvaló (a gondokat kezelő-oldó) humorának köszönhetően. Ugyanakkor e nagy túra eseményeit megörökítő felvételek rengeteg új ismeretet nyújtanak a számunkra egzotikus helyszínekről, az ottani emberekről. Zdeněk Krátký kamerájával olyan helyekről is készít felvételeket, ahova turistaként nem jutnánk el, illetve a helyi lakosság olyan emberi megnyilvánulásairól is beszámol, amilyeneket más esetleg nem tudna kiváltani belőlük. 

Ez utóbbi – Trabanttal oda-vissza (Trabantem tam a zase zpátky) című – részben ámulattal (és sokszor elborzadva) nézzük azt, hogyan, esetenként milyen értetlenül fogadják a helyiek az európai utast, hivatalos szervek milyen tortúrának teszik ki ellenőrzések (határátlépések) során, vagy éppen miként szegődnek fegyveres katonák a karaván mellé, biztonsági okokból. A Kínába való beléptetésről látható képsorok miatt pedig külön érdemes megnézni a többéves túra záróepizódját.