Sapka nélkül meg sem ismerik

Az előadás végén szóba került a magyar identitástudat. Érdekes ezt olyan ember szájából hallani, aki Balogh Szilárd néven lett anyakönyvezve, de 18 éves korában Vujity Tvrtkora változtatta a nevét. Akkor Ön most magyarnak vagy horvátnak vallja magát?
Magyarországi horvátnak vallom magam. Nem vagyok attól kevesebb horvát, hogy magyar is vagyok, és nem vagyok attól kevesebb magyar, hogy horvát is vagyok. Sőt a kettő erősíti is egymást.
De azért az tudni kell, hogy van egy jelentős különbség, mi nem vagyunk kényszerkisebbség. Nekünk 300 éve Magyarországon él a családunk, nincs rokonunk a régi Jugoszlávia területén. Éppen ezért én egy nagyon erős magyarországi identitással rendelkezem. Tehát horvát vagyok, horvát az anyanyelvem, anyukámmal és a gyermekeimmel horvátul beszélek. De! Piros-fehér-zöld a zászlóm, Isten áld meg a magyart a himnuszom, és magyar – horvát focimeccsen csak a magyaroknak szurkolok.

A műsor végén azt is mondta, hogy magyar iskolába írassuk a gyermekeinket. Ön magyar iskolába járt, és a gyermekei?
Én magyarországi horvát iskolába jártam, anyanyelvi szinten beszélek horvátul, épp úgy, mint magyarul. Mielőtt Dunaszerdahelyre jöttem, még hazavittem a legkisebb fiamat a horvát óvodából, ő is oda jár...

Járt Csecsenföldön, Csernobilban és Ruandában is. Ebből úgy tűnik, szeret veszélyesen élni

Ez egy érdekes ám egyben sarkos kérdés is. Ugyanis nekem minden tizedik riportom szól veszélyes, izgalmas vagy meghökkentő helyszínről. De nyilván az emberek ezt jegyzik meg. Mert én csinálhatok kilenc másikat, ha egyszer elmegyek Csernobilba akkor az lesz a szenzáció. Hiába volt az már 14 éve.

Mi motivációja, mi ösztönözi arra, hogy ilyen veszélyeknek tegye ki magát?
Az, hogy igazi hétköznapi hősöket, nagyszerű példaképeket, fantasztikus embereket mutassak be. Olyanokat, akik nem mindennap vannak azzal az újságok címlapján, hogy valamilyen Big Brother, Való Világ vagy Vyvolení házban élik az életüket. Az ilyen emberől mindent tudsz, hogy ki a volt barátnője, mekkora a szilikonmelle, csak azt nem tudod mi a fontos benne. Én az emberek igazi értékét akarom bemutatni.

Mikor volt a legnagyobb veszélyben?
Nem szeretek arról beszélni, hogy mikorra voltam veszélyben, mert az elvonja a figyelmet a valódi témámról, illetve a riportom valódi hőséről.
Mondok egy érdekes dolgot: hazafelé tartottam a jugoszláv háborúból és elütöttem egy őzet. Akkor, abban a pillanatban, mikor elütöttem az állatott nagyobb veszélyben voltam, mint a háborúban.

Azt már tisztáztuk, hogy nem mindegyik riportja veszélyes. De, amikor kockázatos útra indul nem nehezebb elbúcsúzni a családjától?
Három gyermekem van, ezért nyilvánvalóan én sem szeretnék hősi halottja lenni a saját riportomnak. Most jártam Ugandában, és jelen pillanatban is tizenhétfajta védőoltás van bennem. Nem tudok sárgalázat, hastífuszt és ehhez hasonló betegségeket elkapni. Igyekszem a legkisebb kockázatot vállalni.

Mi az, ami a munkájában viszi előre?
Az, hogy Dunaszerdahelyen, egy számomra papíron külföldi országban milyen sokan eljöttek az előadásomra, és mosolyogtak, és nem akartak elengedni. Számomra ez egy visszajelzés, hogy a történeteimmel és az előadásaim segítségével sikerült kicsit erősebbé tennem azokat, akik ellátogattak az előadásra. Majd holnap ők erősebbé teszik a saját gyermeküket, párjukat, ismerőseiket. Hiszek abban, hogy ez a fajta erő tud osztódni.

Mit csinál, amikor épp nem dolgozik?
Háromgyerekes családapa vagyok. Van egy 11 éves, egy 10 éves és egy 3 éves gyermekem. Férje vagyok egy csodálatos hölgynek. Ők kitöltik a mindennapjaimat.

Az utolsó kérdésem pedig az lenne, amire szinte mindenki kíváncsi…
Hogy miért van rajtam sapka? (nevet) Semmilyen különleges oka nincs. Van hajam, nem hiányzik a fejem fele, nincs tetoválásom.
Az a jó a sapkában, hogy, ha leveszem a fejemről, akkor pl. a komáromi fürdőben senki nem ismer meg. Nekem nem az a rejtőzködés, ha a fejemen van a sapka, hanem ha nincs! (nevet)