Rövidítések és betűszók a magyarban és a szlovákban

Mind a magyarban, de még inkább a szlovákban a rövidítések és betűszók egy jelentős része terminus értékű többszavas szókapcsolatot helyettesít, és a két nyelvben általában nem is esnek egybe. A kivételek közé tartozik a bruttó hazai termék rövidítése: a szlovákban a hazai kifejezés (hrubý domáci produkt) alapján létrejött HDP a megszokott, a magyarban ezzel szemben érdekes módon az angol GDP (gross domestic product) rövidítés vált általánossá. Ugyancsak lényegében hasonló módon rövidítünk egyes sporteseményeket, pl. MS (majstrovstvá sveta) és vb (világbajnokság), ME (majstrovstvá Európy) és Eb (Európa-bajnokság). Nézzünk most néhány példát az eltérő rövidítésekre és betűszókra! A szlovákban van például PSČ (poštové smerové číslo), VS (variabilný symbol), UTO (uzlový telefónny obvod), MHD (miestna hromadná doprava), a magyarban ezzel szemben van áfa (általános forgalmi adó), eva (egyszerűsített vállalkozói adó), szja (személyi jövedelemadó) stb.

Többen is érdeklődtek már közönségszolgálatunknál, mi a VS (variabilný symbol) és a KS (konštatný symbol) magyar megfelelője. Erre a kérdésre bizony nem egyszerű válaszolni. Ezeket a kódokat (az ún. ŠS, azaz špecifický symbol-lal együtt) pénzátutaláskor szoktuk használni: a KS négy számjegyű kód, amelyet rendszerint egy listából választunk, és alapvetően azt jelzi, milyen célból, milyen jogcím alapján történik az átutalás (pl. adót, egészségbiztosítási járulékot fizetünk, szolgáltatás ellenértékét egyenlítjük ki). A VS ezzel szemben az adott átutalás azonosítására szolgáló számkód, ezért hossza és összetétele változó. A magyarországi gyakorlatban – az elektronikus banki átutalásoknál – egyelőre csak az első esetben használnak a szlovák konštatntný symbol-hoz hasonló háromjegyű kódszámot, ezt rendszerint így nevezik: az átutalás jogcíme. Ha a szóban forgó szlovák kifejezéseket (és rövidítéseiket) magyarra kívánjuk fordítani, pontosabban magyar megfelelőiket meg kívánjuk alkotni, elvileg két lehetőségünk is van. A leginkább kézenfekvő a „szó szerinti” fordítás, amely esetében először is figyelembe kell vennünk, hogy a symbol magyar megfelelőjeként nem használhatjuk a szimbólum szót, ugyanis ennek jelentése a magyarban ’jelkép’, vagyis helyette értelemszerűen a kód, kódszám szavakat kell választanunk. A szókapcsolat jelzői tagjai esetében azonban van választási lehetőségünk: a) a latin eredetű szavak használata: variábilis és konstans kód(szám), b) a latin szavak magyar megfelelőinek használata: változó és állandó kód(szám). Ezeknek a megoldásoknak a hátránya, hogy nem elég tartalmasak: nem tudjuk, minek az állandó és változó kódját nevezzük meg. Célszerűbbnek látszik a funkcionális megközelítés: olyan szavakkal adjuk vissza a szlovák kifejezések jelentését, amelyek alapján az azokat nem ismerő egynyelvű (vagy nem szlovákiai) magyar is megérti, miről van szó. A megnevezésnek tehát azt kellene tükröznie, hogy a szóban forgó kódok tranzakciók, átutalások azonosítására szolgálnak: egyrészt a jogcímet (az átutalás típusát), másrészt pedig magát az átutalást azonosítjuk egy számkóddal. Ezek alapján a konštantný symbol-t magyarul az átutalás jogcíme (jogcím-azonosítója), a variabilný symbol-t az átutalás egyedi azonosítója, a špecifický symbol-t pedig az átutalás speciális azonosítója kifejezésekkel fordíthatnánk. Amíg ki nem alakul ezek közhasználatú rövidítése, továbbra is használhatnánk a KS, VS, ŠS rövidítéseket, amelyek egyúttal az új magyar kifejezés és az általunk ismert szlovák kifejezés „összekapcsolására” is szolgálnának.