Robbant az atombomba!

Az Egyesült Államokban a lemez sikere még a legoptimistább várakozásokat is felülmúlta. 840 ezret adtak el belőle a megjelenés hetében. Sokkal jobb első heti eladási eredményt produkált, mint az előző U2-stúdióalbumok: a 2000-es All That You Can’t Leave Behind (429 ezer eladott példány), az 1997-es Pop (349 ezer), az 1993-as Zooropa (378 ezer) vagy az 1991-es Achtung Baby (146 ezer).

A U2 a kilencvenes évek posztmodern és groove-os kísérletezése után a legutóbbi stúdióalbummal és a hozzá kapcsolódó turnéval visszatért a nyolcvanas évek rockos hangzásához. Az új lemezen is ezt az irányvonalat folytatja, ám ezúttal nyersebb és energikusabb felvételek formájában. A cím alapján erősen átpolitizált lemezt vártunk, a végeredmény viszont – összehasonlítva az előző korongokkal – kevésbé politikai jellegű. A bluesos Love And Peace Or Else című dalban a civódó szerelmeseknek közel-keleti háborús utalások adnak hátteret, a Crumbs From Your Table témája a harmadik világ egyenlőtlen helyzete, a City Of Blinding Lights pedig a New York-i tragédiára asszociál, a többi dalban azonban a szeretet, a szerelem, a hűség, a halandóság és hasonló témák kerülnek előtérbe. Bonot a szövegek tekintetében nagyrészt édesapjának, Bob Hewsonnak a halála ihlette. A lebegős One Step Closer című felvétel például az élet és halál közti úton játszódik. Az előző album soulos felhangjai ezúttal is előjönnek, méghozzá a Sometimes You Can’t Make It On Your Own és a Man And A Woman című dalokban.

A How To Dismantle An Atomic Bomb ha nem is újító vagy különleges, de markáns, hatásos, ötcsillagos rocklemez. Érdekesség, hogy az Angliában és Japánban forgalomba került albumon bónuszként egy tizenkettedik felvétel is szerepel. Az akusztikus gitárra épülő Fast Cars ugyan jó dal, de egzotikus dallamvilágával és frivol szövegével kilóg a lemezről.

A zenészek elmondása szerint az első kislemezsláger, a Vertigo nehezen született meg. Eredetileg a Native Son címet viselte, egy indián fiú és a rendőrség közti fegyveres összetűzésről szólt. Később az együttes hívására színre lépett Steve Lillywhite, akinek nevéhez a U2 korai albumai fűződnek, és azóta is többször feltűnt a zenészek mellett. A producer meglátta a demóban a sláger lehetőségét, keményebb dobhangzást kevert ki, és rávette Bonot, hogy írja át a szöveget. ĺgy született meg a Vertigo, amely első hallásra olyan, mintha egy öreg zenekar próbálna fiatal zenekarnak hallatszani, és lényegében sikerül is neki. A Vertigo remixelését a jelenleg dance-ben utazó producer, Garret ”Jacknife” Lee végezte, aki az egyik legfrissebb segéderő a U2 háza táján, és az eredeti dalban is közreműködik szintetizátoron. A környékünkön forgalomba került maxin a Vertigo és remixe mellett a Neon Lights című Kraftwerk-dal finom átdolgozása is hallható, míg a DVD-single bónuszdala a tempós Are You Gonna Wait Forever?, amely az előző stúdióalbum idején készült Brian Eno és Daniel Lanois producerek felügyelete alatt, de a lemezről lemaradt.

Az album második kislemezdala az All Because Of You lesz. A videoklipjét már leforgatták. (pj, o, est)