Republic – Tizenöt éve a csúcson

A Republic a magyar könnyűzene egyik legnépszerűbb zenekara. Igaz, már régóta nincsenek akkora slágerei, mint a 67-es út vagy a Szállj el kismadár, de lemezei iránt még mindig nagy a kereslet. Nemrég került a boltokba a tizennyolcadik stúdióalbuma, ha viszont az összes kiadványt figyelembe veszszük, akkor Cipő szerint már a huszonötödik a sorban. Ha jól számolt, mert már nem igazán tudja követni. A Republic frontemberével Pozsonyban beszélgettünk.

Legutóbb nyáron jártatok Szlovákiában, akkor Bősön léptetek fel. Azóta mi történt a zenekarral?

Folyamatosan koncerteztünk, november elején pedig megjelent a Mohikán című nagylemezünk. A dallam- és szövegvilágában egyaránt az előző albumunk folytatása, csak annyi a különbség a kettő között, amennyit mi magunk is változtunk.

Szövegíróként és zeneszerzőként egyaránt sok sláger fűződik a nevedhez. E téren kik a példaképeid?

Sok nevet említhetnék. Bródy János a kezdetekkor sokat segített nekem és a zenekarnak is. Félreértés ne essék, nem protekcióra gondolok. Tanácsokkal látott el, és mehettünk vele koncertezni. Kapcsolatunk azóta is tart, gyakran játszunk együtt. Rajta kívül Adamis Anna és Sztevanovity Dusán hatott rám leginkább. A külföldiek közül a Beatles, a Rolling Stones és a Dire Straits, de szeretem Mike Oldfield valamint a Depeche Mode zenéjét is.

Első zenekarod a Cipőfűző volt. Ha jól tudom, innen ered a beceneved is.

A gimnáziumi éveim alatt működött. Gombóc nevű barátom kezdett el Cipőcskének, majd később Cipőnek hívni. A gimi után Budapestre kerültem, akkor már mindenki így hívott. Kisvárdán azonban, ahol felnőttem, megmaradtam Lacinak.

És a tar fej mióta az ismertetőjeled?

1991-ben nyírtam le a hajamat. Megtetszett, azóta vagyok tar. Nincs mögötte hátsó gondolat és semmilyen filozófia.

Valahol azt olvastam, hogy nagyon szereted Koncz Zsuzsát.

Valóban. Ha felkér, szívesen dolgozom vele. Nagy megtiszteltetés! Lehet, még titok, de elárulom, hogy egy megzenésített verseket tartalmazó albumot fog készíteni, és elképzelhető, hogy besegítek neki. Rajta kívül csak Halász Juditnak szoktam dalokat írni.

Figyelemmel követed a mostani magyar zenei felhozatalt?

Nem igazán. Azt tudom, hogy kik az aktuális sztárok, a menő együttesek, mivel általában előttünk szoktak játszani a nagy koncerteken. Szeretem a Zanzibart és a Hooliganst. Tehetségesnek tartom őket, de merészebb témákkal is foglalkozhatnának.

Úgy gondolod, hogy a kiadó belekényszeríti őket egyfajta dobozba?

Nem hiszem, hogy erről van szó. Ha egy zenekar ekkora népszerűségre tesz szert, át kellene lépni bizonyos határokat. Közvetíthetne komolyabb dolgokat is.

Ti kezdőként szerencsésebbnek érezhettétek magatokat…

Igen, mert gyorsan sikerült lemezszerződéshez jutnunk, ami ma már nehezebben megy. Nem volt ennyi rádió, tévécsatorna, így ha valahol leadták a dalunkat, sokkal több emberhez eljutott.

Manapság van esély arra, hogy egy kezdő zenekar akár tíz évig is az élvonalban maradjon?

Bár kevés, de van rá példa, ezért azt mondom, lehetséges. Miután egy csapat feljutott a csúcsra, saját kezében van a sorsa. Amennyiben jó zenét szerez, és tartalmas szövegeket ír, ott tud maradni. Azt el kell ismernem, hogy a helyzet egyre rosszabb. Mi azonban szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Jókor, jó helyen voltunk. Meggyőződésem, ha öt évvel később kezdtünk volna el zenélni, egy teljesen más pályát futunk be. Egy sokkal rosszabbat.

Furcsa, hogy nem panaszkodsz. Manapság ez szokás.

Nekünk nincs okunk panaszra. Szerencsére. Öt évvel ezelőtt is ugyanennyit koncerteztünk, jártunk külföldre, mint most. Mindössze annyi a különbség, hogy újabban a román határőrök sokkal kedvesebbek…