Régi korok zenéje Somorján

Még 1986-ban kezdtem el foglalkozni az ötlettel. Akkor az idő nem kedvezett az ilyenfajta aktivitásoknak, de közvetlenül rendszerváltás után, már 1990-ben sikerült megszervezni az első somorjai Régi Zenei Napokat, így az a maga nemében az első lett Szlovákiában. Régi zenei együttesek persze korábban is voltak már nálunk, a mi Gaudiumunk mellett például a Pavel Baxa vezette Dulcisona, és már a Musica Aeterna is működött. A fesztivállal az volt a célom, hogy lehetőséget teremtsek a kapcsolatteremtésre a régi zenét játszó hazai és külföldi együttesek között.

Miért éppen Somorjára esett a választás?

Azt hiszem, a lehető legjobb választás volt, itt ugyanis kis területen öt helyszín is kiválóan alkalmas koncertek rendezésére: a zsinagóga, illetve a katolikus, a református és az evangélikus templom, valamint a zeneiskola koncertterme.

Mi a különbség a régi zene „hagyományos” interpretációja és a régi zenei együttesek felfogása között?

A régi zenei mozgalommal elkezdődő folyamat hasonló, mint amely korábban a népzene esetében nálunk már lezajlott. A nagy együttesek erősen stilizált interpretációjával szemben az újonnan alakult, kisebb zenekarok az eredeti előadásmódot kívánják rekonstruálni. A régi zenéhez nagyjából a gótika korától Mozartig terjedő időszak zenéjét soroljuk. Ezeket a szerzeményeket a maguk idejében is kisebb létszámú együttesek játszották, és a hangszereik is különböztek a maiaktól. Az autentikus régi zenét játszó mai együttesek is korabeli hangszerek kópiáin szólaltatják meg a régi korok zenei anyagát.

Melyek voltak azok a legjelentősebb zenekarok és előadók, akik az elmúlt tizenhárom évben a somorjai fesztiválon részt vettek?

Itt el kell mondanom, hogy ’94-ig évente, azt követően pedig kétévente került megrendezésre a fesztivál. A legismertebbek talán a Prágai Madrigalisták vagy a Czidra László vezette Camerata Hungarica. A szólisták közül Marta Beňačková, Ágh Lívia, az osztrák Paul Angerer neve jut először eszembe, de hosszan sorolhatnám.

Hogyan történik a meghívottak és az előadott művek kiválasztása?

Természetesen a minőségre helyezem a fő hangsúlyt, de a műsorválasztásnál arra is ügyelek, hogy a közismert művek mellett, amelyekre talán jobban bejön a közönség, ritkábban hallott alkotások is megszólaljanak. A kiválasztásnál az is szempont, hogy ne csupán a régi zenei mozgalom követőit hívjuk meg a fesztiválra, hanem olyan nemzetközi hírű előadókat is, akik különböző korszakok zenéjét játszszák ugyan, de rendkívüli beleérző képességgel rendelkeznek. Ilyen előadó koncertjén aztán én magam is kíváncsian várom, miként szólaltat meg ő egy-egy régi zeneművet, tehát hogy milyen módon szólítja meg a régi zenemű őt, aki nem csak régi zenét játszik.

A somorjai Régi Zenei Napok az évek során nemzetközileg is rangos zenei rendezvénysorozattá nőtte ki magát. Vannak-e még olyan új, eddig megvalósulatlan terveid, amelyek tovább gazdagíthatnák a fesztivált?

A következő, két év múlva megrendezésre kerülő fesztivál lesz a tizedik. Remélem, 2006-ban a régi zenét a maga eredeti reneszánsz és barokk közegében is sikerül bemutatnom. Például egy eredeti viseletekben eljátszott menyegzői lakoma keretében, ahol a korabeli táncokat is felidéznénk, hiszen a régi zenei anyag egy része eleve tánczeneként született. Sajnos, ennek a tervnek a megvalósítására eddig nem nyílott lehetőségem, hiszen meglehetősen költséges vállalkozásról van szó, reménykedem azonban, hogy nem csak a régi támogatókat sikerül megtartanom, hanem új szponzorok is megnyerhetőek az ügynek.

SAMARIA 2004 – RÉGI ZENEI NAPOK – MÁJUS 24.

Somorjai Művészeti Alapiskola 19.30

Előadó: Musica Aeterna

Művészeti vezető: Peter Zajíček

Szólista: Kamila Zajíčková – szoprán

J. S. Kusser (1660–1727): Ouverture C dur; Ouverture; Marche; Les Satirs; Arlequins e Putchinelles; Passepied

D. G. Speer (1636–1707): Sutta e mol; Sonata, Ballet, Courante, Gavotta, Sarabanda; Gigiue, Sonatina, Gigue, Sarabanda

H. I. F. Biber (1644–1704): Fidicinum Saero – Profanum; Sonata III a 5

D. G. Speer (1636–1707): Philomela Angelica; O Jesu meu amor, pre sopran, sláč. a bc.

M. A. Charpentier (1636– 1704): Suita á 4 in d; Prelude 1; Prelude 2; Sarabande; Gigue angloise; Gigue francoise; Passecaille

G. Muffat (1653–1704): Concerto XII – Propitia Sydera; Ciacona